Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-134. A közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése "a budapesti m. kir. egyetemi közgazdaságtudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről" szóló 90. számú törvényjavaslat tárgyában

208 Í3i szám. 134. szám. A közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése „a budapesti m. kir. egyetemi közgazdaságtudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről" szóló 90. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A jelen törvényjavaslat nagy lépést jelent az ország gazdasági konszolidációját szolgáló törvényhozási munka terén. Hazánk összeomlása jórészt azért következett be, mert ahelyett, hogy közgazdasági kultúránkat iparkodtunk volna kifejleszteni, felsőbb oktatásunk szellemi proletárokat nevelt. A közgazdaságtudományi kar szervezése útját akarja állni ennek a beteges fejlődésnek s a túltengő lateiner pályákról elvonva az értelmiséget, önálló közgazdasági exiwztenciákat kíván nevelni. Kétségtelen, hogy a háború előtt pénzügyi szempontból kedvezőbb körülmények közt tudtuk volna ezt a hézagpótló alkotást tető alá hozni, de ha akkor mulasztás történt az intézmény felállításának elhanyagolásával, ebből nem az következik, hogy ugyanabba a hibába esve — most se alkossuk meg, mert pénzügyileg a tönk szélére jutottunk. Ép a mai helyzet, — mikor a termelő munka alig bír megindulni — késztet rá sürgetően, hogy a közgazdasági életünk produktivitását előmozdító, új és erősebb adóalanyokat teremtő intézményt sürgősen felállítsuk. Kiegészítő] e másrészt a jelen javaslat az egyetemi és jogakadémiai beiratkozások korlátozásáról szóló törvényjavaslatnak, mert, ha numerus clausussal az ifjúság egy részét kizárjuk a tudományegyetemekről, műegyetemről ós jogakadémiákról azzal, hogy közg azdasági pályákra menjenek, akkor gondoskodnunk kell a lehetőségről is, hogy ezt megtehessék s e célból közgazdasági felsőbb kiképzést nyerjenek. Már a háború alatt kitűnt, hogy közgazdasági felkészültségünk igen sok kivánnivalót hagy maga után s e miatt gazdasági erőinket — dacára az ország ezeréves határai közt rendelkezésre álló nagy természeti kincseknek — nem birjuk kihasználni. Igazi, nagyszabású kereskedelmünk hiányzott s a meglevő sem birt ama kiváló tulajdonságokkal, melyek számára a külföldön is kellő összeköttetéseket biztosítottak volna. Ehhez hiányzott — különösen a régi magyarság körében — a szakképzett, hivatása magaslatán álló és kellő