Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-134. A közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése "a budapesti m. kir. egyetemi közgazdaságtudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről" szóló 90. számú törvényjavaslat tárgyában

134. szám. 209 számú emberanyag. Középosztályunk, még a földbirtokosság fiait is a jogi pályákra tódulva, hivatalokban kerestek elhelyezkedést s ezzel elvesztették anyagi függetlenségüket és csökkentették értéküket a produktivitás szempontjából. Mind nagyobb számmal jelentkezett társadalmunkban a diplomás proletárok tömege s az államtól eltartottak tábora, mely Franciaország után nálunk érte el a legszomorúbb arányokat. Ezek helyett lehetőleg önálló közgazdasági exisztenciákra van szükség hazánk újjáépítése körül, ahol kétségtelenül legfontosabb ós alapvető a közgazdasági munka. Minden bajunk kútforrása közgazdasági tönkremenésünkből ered, melybe a vesztett háború ós a lázadások döntöttek. Ehhez a munkához van hivatva nevelni tökéletes képzettségű, európai tudású vezető erőket az egyetemi közgazdaságtudományi kar. Modern, széles látókörű kereskedőkre, vállalkozókra, iparosokra és a többtermelés követelményeinek megfelelő gazdákra, illetve üzemi vezető szellemekre van szükségünk, hogy katonai és politikai erőink kimerültével gazdasági erőinket kitartóan fokozva, újra talpraállhassunk. Szembe kell szállnunk azzal az előítélettel, hogy a magyar fajban nincs kereskedelmi szellem. A szövetkezeti mozgalom, melyből a közgazdasági egyetem alapításának a gondolata kiindult, tizezrével állította már sorompóba az egyszerű magyar földmíves embereket a kereskedelmi föladatok keresztülvitelére és pedig általában a legszebb sikerrel. Éppen az a cél lebegett a szövetkezeti körök szeme előtt a közgazdasági egyetem kezdeményezésénél, hogy a magyar földmíves társadalom fiai hozzájuthassanak a legfelsőbb kereskedelmi és közgazdasági kiképzéshez is ós majdan részt kérve a kereskedelmi és gazdasági vállalatok vezetéséből, új alakulatok megteremtéséből s esetleg önálló vállalkozások megindításával, a tönkrement középosztályba friss magyar vért vigyenek s új erős magyar középosztály létrejöttét biztosítva, a kereskedelmet s általában az egész közgazdasági életet magyarrá tegyék. A közgazdaságtudományi kar célja továbbá, hogy azt az anomáliát, mellyel a közigazgatásban lépten-nyomon találkozunk, hogy közgazdasági ügyekben, bár jóhiszemű s egyéb tekintetben kitűnően képzett, de a kereskedelemhez, iparhoz és mezőgazdasághoz nem értő közigazgatási tisztviselők intézkednek, megszüntessük. A kar közigazgatási szakosztálya közgazdaságilag egyetemi képzettségű erőket fog nevelni a közigazgatásnak, akik több hozzáértéssel birván, nem kerékkötői, hanem előmozdítói lesznek a mezőgazdaságnak, kereskedelemnek ós iparnak. Ma, mikor mezőgazdaságunk, kereskedelmünk s iparunk annyi bajjal küzd, ez különösen sürgős szükségességet jelent. Ezen cél elérését szolgálja a kar közigazgatási szakosztályán kívül a m. kir. kormány 1920. évi január hó 12-ón 273/1920. M. E. számú rendelete is, mely a közigazgatási tisztviselők minősítéséről szóló törvényt az 1883. óvil.t.-c. 32. §-ában nyert felhatalmazásánál fogva megfelelően módosította. Parancsolóan jelentkezik a szükségesség, hogy a külügyi és konzuli kiképzésről gondoskodjunk. Eddig Wienben volt csak konzuli kiképzés s épp ezért a konzuli kar nem is tanúsíthatott különös érzéket a magyar közgazdasági élet szükségletei iránt. Ausztriától való elszakadásunk után nincs hol nevelnünk külügyi exponenseinket és konzulainkat s így feltétlenül fel kell állítanunk a külügyi és konzuli legfelsőbb iskolát, mely a közgazdaságtudományi kar egyik szakcsoportja les,z. Az intézmény gondolata nem új keletű. A közgazdasági egyetemek, illetve a közgazdasági felsőbb ismereteknek szánt intézményt közgazdaságunk összes érdekkörei már hosszú évek óta sürgetik. Nemzetgyűlési Irományok. 1920—1923. V. kötet. 27