Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-132. Az igazságügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése "az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról)" szóló 84. sz. törvényjavaslat tárgyában

192 132. szám. kegyetlenül sújthatják a jóhiszemű adózót, s emellett nem lesznek elegendő eszközeink arra, hogy az igazán bűnösöket is felelősségre tudjuk vonni és szigorúan meg tudjuk büntetni. Bár a bizottságok ezeket az aggályokat nem hallgathatják el, belátják azt, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a kormány a végső eszközökhöz nyúljon, s azért a javaslatot, némi módosítással, elfogadja. A leglényegesebb módosítás az, hogy mellőzte az adócsalásnak a veszélyeztetett adóösszeg nagyságához képest vétséggé vagy bűntetté minősítését. Az értékhatárok megállapítása mindig bizonyos igazságtalanságot hoz maga* val az értékhatárhoz közelálló esetekre. A mai viszonyok között az egyes adótörvények, — így különösen a vagyonátruházási illetékről szóló törvény az öröklési illetékre, — oly magas kulcsokat alkalmaznak, hogy aránylag kis értékű vagyonrész eltitkolása némely esetben már bűntett lehetne, míg más esetekben, ahol az adózó kisebb adókulcs alá esnék, még sokkal nagyobb értékű vagyon eltitkolása is csak vétségnek volna minősíthető. Az ebből származható egyenlőtlenség megszüntetése céljából a bizottságok alapelvként azt tartják ki mondandónak, hogy az adócsalás általában csak vétség és csak a minősített e-etekben, amelyeket a javaslat 4. §-a sorol fel, minősül bűntetté. Kétségtelen azonban, hogy lehet olyan eset, amikor a törvényhozásnak előre nem látható okokból olyan cselekményeket is bűntetteknek kell minősítenie, amelyek a javaslat 4. §-ának rendelkezései szerint nem volnának bűntettnek minősíthetők, pl. az esetleg behozandó egyszeri vagyonadónál ismételt "megrövidítésről szó nem lehet, s így esetleg súlyos károsítás is csak •vétségnek minősülne. Bár a javaslat rendszere nem zárná ki azt, hogy az. ilyen köztartozásokra vonatkozó törvény egyes cbelekményeket kifejezetten bűntettnek nyilvánítson, a javaslat 4. §-át a bizottságok kiegészítik azzal, hogy az adócsalás akkor is bűntett, ha az 1. §-ban említett valamely törvény az adócsalást kifejezetten bűntettnek nyilvánítja. A bizottságok fentebb kifejtett álláspontja szermt ugyan abból a szempontból, hogy valamely, az adócsalás ismérveit magában foglaló cselekmény bűntettnek vagy vétségnek minősíttessék-e, a veszélyeztetett adóösszeg nem lehet mindenkor irányadó, a büntetés nagyságának megállapításánál kétségkívül figyelembe kell venni azt is. Mivel pedig a bizottságok módosítása következtében i^en nagy összegű megrövidítés esetén is lehet szó vétségről, amellyel nem állana aranyban a javaslat által a vétségek büntetéséül megszabott hat hónapi fogház, ezért a bizottságok a vétség büntetését egy évig terjedhető fogházban állapították meg. A javaslat alapelveit csupán ez a két módosítás érinti. A bizottságok azonban a javaslat egyéb rendelkezéseit is módosították, amely módosítások a jelentéshez fűzött szövegben foglaltatnak, s amelyeknek indokait a következőkben ismertetjük: / A 2. §-ban csupán stiláris módosítás van. Ugy a 2., mint a 6., 10. és 11. §-okban , a közszolgáltatás kifejezést egyöntetűség céljából a bizottságok mindenütt köztartozás kifejezéssel cserélték fel. A 6. §-t a bizottságok a következőképen szövegezték újra: »A szabadságvesztósbüntetésen felül minden esetben pénzbüntetést is ki kell szabni. A pénzbüntetés mértékét mindenkor az illető adóról vagy egyéb köztartozásról szóló törvény állapítja meg. Az egyes törvényekben megállapított legkisebb mértéken alul a pénz-