Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-131. Törvényjavaslat a dohányjövedéki kihágások és szabálytalanságok után megállapított pénzbüntetések mértékének fölemeléséről

188 131. szám. tesznek szert s a meg sem érezhető mostani csekély pénzbírság lefizetése után csempészüzelmeiket zavartalanul folytatják. Vagy pl. az engedély nélküli dohányültetés esetén minden jogtalanul be\ ültetett négyszögölnyi földtér után 60 fillér, elszórt ültetés esetén pedig tövenként 20 fillér, illetve mindkét esetben legkevesebb 10 korona bírság fizetendő. Egy kg. engedély nélkül ültetett dohány bírsága tehát 10 koronát tesz ki. Ez a bírságösszeg a mai viszonyok között szintén igen alacsonynak mondható, mert ha a tilos dohánytermelő dohánytermését a fenti csempészáron tilos módon értékesíti, a kirótt pénzbírság lefizetése után még mindig jelentékeny haszna marad s így a pénzbüntetésnek rá nézve elriasztó és büntető hatása egyáltalán nincsen. E törvényjavaslat célja tehát az, hogy a dohányjövedéki törvényeknek a jövedéki kihágásokra és szabálytalanságokra vonatkozó büntető és elriasztó célzata megfelelően érvényesüljön olyképen, hogy a dohánytermelés, gj'ártás és forgalomba hozatal körében elkövetett jövedéki kihágások és szabálytalanságok a pénz mai értékének arányában büntettessenek s ezáltal a dohányjövedéki kihágások és szabálytalanságok esetei a lehető legkisebb mértékre csökkenjenek, vagy esetleg meg is szűnjenek. Ennek a célnak elérése végett a törvényjavaslat mindazon esetekben, amikor a dohányjövedéki törvények és szabályok rendelkezései szerint a belföldön termelt dohánnyal és dohánygyártmányokkal űzött visszaélések megtorlására szolgáló pénzbüntetés (pénzbírság) a fogyasztási illeték többszörösében állapítandó meg, ezt az eddig 500 gr-onkint 1 K 60 fillért (80 krajcárt) kitevő fogyasztási illetéket 500 gr-onkint 100 koronában állapítja meg; a most nem említett esetekben a dohányjövedéki kihágásokra és szabálytalanságokra nézve megállapított pénzbüntetéseket és rendbírságokat pedig összegük tízszeresére emeli fel. A pénzbüntetések mérvének tervezett emelésén kívül azonban a törvényjavaslat a dohányjövedéki törvények rendelkezéseit egyáltalában semmi irányban sem érinti, úgy hogy azoknak elvi ós érdemleges intézkedései továbbra is változatlanul megmaradnak. Sőt éppen ezen elvi rendelkezéseken alapuló eredeti büntető és elriasztó célzat teljes érvényesítésére törekszik a törvényjavaslat azáltal, hogy a dohány értékének emelkedése és a pénz értékének csökkenése folytán a dohányjövedéki törvényekben most előállott aránytalanságokat kiegyenlíti és helyreállítja s ezzel a dohány jövedéki törvények büntető erejének ós elriasztó hatásának megfelelő érvényesülésót s a pónzbüntetési tételek szükséges fölemelésével a megzavart jogrendnek a jövedéki törvényekben nyújtani szándékolt védelmét biztosítja. A dohányjövedóki törvényekben és szabályokban nem a fogyasztási illeték többszörösével büntetendő jövedéki kihágásokra vonatkozó pénzbírság-összegek — a pénz értékcsökkenésének megfelelően — tulajdonképen húszszorosra volnának fölemelendők. Miután azonban az ilyen jövedéki kihágások és szabálytalanságok aránylag nem esnek oly súlyos elbírálás alá, mint a dohánycsempészet, lopás, tilos forgalombahozatal stb. által elkövetett s a fogyasztási illeték többszörösével büntetett jövedéki kihágások, azért az előbbi jövedéki kihágási és szabálytalansági eseteknél a törvényjavanlat az eddigi bírságtóteleket csak azok tízszeresére emeli föl. A sokkal súlyosabb beszámítás alá vehető és a háborús idők óta járványszerűen elharapódzott oly dohányjövedéki kihágásoknál azonban, melyek a fogyasztási illeték többszörösével büntetendők, az ezen pénzbüntetések alapját képező s eddig 500 gr-onkint 1 K 60 fillért