Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-131. Törvényjavaslat a dohányjövedéki kihágások és szabálytalanságok után megállapított pénzbüntetések mértékének fölemeléséről
131. szám. 189 kitevő fogyasztási illetéket — az érzékenyen sújtó büntetési és elriasztást cókat elérésére érdekében — 500 gr-ónként kerekösszegben 100 koronában kell megállapítani, hog} 7 az ily módon kiszabható minimális pénzbírság egy kg. dohánynál (200 K fogyasztási illeték -f ennek kétszerese — 600 K) jóval magasabb legyen, mint az egy kg. dohány után csempész-úton kapható eladási ár (400 K). A jövedéki visszaélések méltó büntetésen kívül továbbá a jövedéki kihágások kapcsán vagy azonkivül elkövetett és általánosan elterjedt árdrágítást is megfelelően büntetendőnek tartom ; e célból a törvényjavaslat kimondja, hogy amennyiben az elkövetett cselekmény az árdrágító visszaélés bűncselekményének ismérveit is magában foglalja, a cselekmény a jövedéki kihágás miatt kiszabandó büntetésen felül az árdrágító viss7aólésekről szóló 1920 : XV. t.-c. értelmében is büntetendő. A dohány jövedéki törvények ós szabályok megalkotása idején ugyanis ennek a lehetősége az akkori viszonyok között úgyszólván kizárt lévén, azokban ily irányú rendelkezés a dolog természeténél fogva nincs is, s így ennek pótlásáról — a visszaélések minél erélyesebb megtorlása érdekében — a jelen törvényjavaslatban kifejezetten gondoskodni kell, mert ellenkező esetben az ezidőszerint nagy mértékben elharapódzott dohánycsempészettel előállott anarchisztikus állapotot elfojtani és ezzel a dohányjövedék utján egyébként elérhető lényeges állami bevételt a megkívánható teljes mértékben biztosítani nem lehet. A törvényjavaslatban az előadottak szerint foglalt s különösen a belföldi dohánycsempészet, dohánylopás, tilos birtoklás és tilos forgalomba hozatal érzékeny és elriasztó megbüntetésére vonatkozó intézkedések egyrészt azt célozzák, hogy a dohánytermelők megfelelő védelemben részesüljenek, mert a dohánytermelők a dohánycsetnpészeknek az utóbbi években mindjobban elhatalmasodott s már szinte rendszeressé vált fosztogatásai következtében évről-évre igen nagy kárt szenvednek s emiatt a dohánytermelés iránti kedv mindinkább hanyatlóban van s ez okozza elsősorban a dohánytermelési terület mindnagyobb csökkenését. Minthogy pedig a kincstárnak belföldi nyersdohánnyal való ellátása és a közfogyasztás megfelelő kielégítése szempontjából nélkülözhetetlen szükség van arra. hogy a jövedék — főleg a mai időkben, amikor a külföldi dohányvétel valutáris okokból úgyszólván lehetetlen s a gyártásnál bizonyos mértékben nélkülözhetlen külföldi dohányan} r ag legföljebb a magyar dohánnyal való csere útján szerezhető be — a mindenkori belföldi dohánytermésből lehetőleg minél nagyobb mérvben egészíthesse ki jelentékenyen megapadt dohány készleteit : a dohánytermelőknek a további dohánytermeléstől való elidegenítését mindenképpen meg kell akadályozni. Sőt éppen az említett csereakció sikeres lebonyolíthatása, valamint a valutajavítás szempontjából nagyjelentőségű export-termelés elérése érdekében a dohányjövedéknek helyes üzletpolitikával arra kell törekednie, hogy a dohánytermelők -— a törvényjavaslatban célzott védelmi intézkedésekkel, amelyek a dohánytermelők részére kedvező és biztos jövedelmű termelési lehetőségeket nyújtanak — a dohánytermelés fejlesztésére és a termelési területek szaporítására ösztönöztessenek. Másrészt az állam fiskális, de nemkülönben a fogyasztó közönség érdekeinek megvédése is múlhatatlanul megköveteli, hogy a nem kincstári raktárakból származó dohánnyal vagy dohánygyártmányokkal a legszemórmetlenebb módon űzött visszaélések a lehetőség határai között a legmesszebbmenőig megakadályoztassanak Az ily úton forgalomba kerülő dohány, illetve dohánygyártmányok ugyanis a legalárendeltebb minőségűek és ezek értéküknek meg nem felelő uzsora-árakon kerülnek a forgalomba és gyakran
