Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

88 85. szám. való jog azon a napon nyílik meg, amely napon az utóörökösnek az örökséghez való joga megnyilik. Ez az időpont rendesen az első, az egyenes örökös halála napja, kivételesen azonban lehetséges más eset is, amennyiben utóörökösödésnek kell tekinteni azt az esetet is, amikor az örökhagyó örökösének meghagyta, hogy az örökséget bizonyos esemény vagy időpont beálltával másnak adja ki. A kincstárnak az öröklési illetékhez való joga ilyen esetekben a kérdéses esemény vagy időpont bekövetkezésekor keletkezik. A javaslat 14. §-a az ajándékozási illetékhez való jog keletkezését állapítja meg. Szabályai megegyeznek az eddigi jogállapottal, ós ezek a szabályok általában azt az időpontot jelölik meg, amelyben az ajándékozási jogügylet is jogérvényesen létrejön. Az ingatlan vagyonátruházási illetékhez való jog keletkezése a szerint igazodik, hogy az ingatlan ingyenesen vagy visz teher mellett száll át. Az első esetben az illeték a legszorosabb kapcsolatban van az öröklési ós ajándékozási illetékkel, s így ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyeket az előző két szakasz az öröklési és ajándékozási illetékre megállapít. A visszterhes vagyonátruházási illeték pedig az átruházási jogügylet megkötése napján követelhető. A 15. §. második bekezdése jogi vélelmet állapít meg. Igen gyakori eset ugyanis, hogy az ingatlanok átruházásánál a szerződésekben az ingatlan birtokba vételének napja gyanánt egy már elmúlt napot, rendszerint az év vagy negyedév első napját jelölik meg. Ilyen esetekben eddik gyakran arra az álláspontra helyezkedtek az illetéket kiszabó hivatalok, hogy az átruházás már ezen a napon megtörtént, holott az ilyen határidőmegállapításoknak sokszor csak az a célja, hogy a szerződő felek az ingatlan terhei és hasznai elszámolása tekintetében megkönnyítsék az eljárást. A javaslat tehát abból az elvből indul ki, hogy az átruházás olyankor, amikor arról okiratot állítanak ki, az okirat kiállítása napján történik, azonban fentartja a lehetőséget arra, hogy az ellenkező bizonyítása esetén az átruházás tényleges [napja vétessék az illetékhez való jog megnyílta napjának és ehhez képest ennek minden következménye alkalmaztassék a felekkel szemben. A javaslat 16. §-a tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek szerint a kincstárnak illetékkövetelési joga a haszonélvezet és az állag elkülönített öröklése és ajándékozása esetén megnyílik. A javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy az állag örököse vagy ajándék útján megszerzője is a dolgot már az Örökség megnyílta, illetve az ajándékozási jogügylet létrejötte napján valóban meg is szerezte, s így az illetéket az ilyen öröklés vagy ajándékozás után is már ebben az időpontban kell kiszabni. Minthogy azonban az illeték fizetését ilyen esetben az állag tulajdonjogának megszerzője az átruházott vagyon jövedelméből nem képes teljesíteni, és nem volna méltányos, hogy a kincstár a saját egyéb vagyonának megcsonkítására kényszerítse, a javaslat kimondja, hogy az illetéket csupán a haszonélvezet megszűnése után tartozik megfizetni. Természetes azonban, hogy a kincstár gondoskodni kíván arról, hogy az illetéket a haszonélvezet megszűnésekor meg is kapja és így a javaslat biztosítja számára azt a jogot, hogy a még csak bizonytalan jövőben esedékessé váló követelése telekkönyvi bekebelezés útján vagy más módon biztosíttassók. A javaslat rendelkezése itt annyiban tér el a régi jogszabályoktól, hogy a nyilvántartást nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a haszonélvező és az állag örököse külön háztartásban éljenek. Ez a feltétel ugyanis sokszor súlyos méltánytalanságokra vezetett. El is tekintve attól, hogy a régi szabályok hatálya alatt a legutóbbi időig állandóan vitás és a joggyakorlatban ki nem alakult