Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
82 06. szám. Eltér továbbá ez a szakasz az eddigi rendelkezésektől annyiban, hogy nem sorolja fél részletesen, kiket kell a kedvezmények szempontjából katonai szolgálatot teljesítőnek tekinteni. Ehelyett a minisztériumot hatalmazza fel arra, hogy ezt a kérdést rendelettel szabályozza. Ennek a módosításnak az az oka, hogy a rendelkezés általános érvényű szabályként állíttatván fel, előre nem állapíthatja meg, hogy a hadsereghez tartozó, tehát katonai szolgálatot teljesítő személyeknek mi lesz majd jövőben az elnevezése. Az eddig érvényes elnevezések azonban minden valószinűség szerint változni fognak, ha más okból nem, legalább azért, mert az állami közösség Ausztriával megszűnvén, nem lehet közös hadseregről sem beszélni. Az egyetlen helyes megoldás tehát csak az lehet, hogy ezt a kérdést háború esetén mindenkor a minisztérium döntse el. Módosítani kellett végül a szakasz utolsó bekezdéseit, amelyek a szövetséges haderőkben szolgált idegen állampolgárokra vonatkoztak. A kedvezményeket a javaslat a viszonosság feltétele mellett minden szövetséges állam polgárára kitérjeszti. A javaslat 8. §-a sorolja fel az ingatlan vagyonátruházási illeték alól való mentesség eseteit. Az öröklési és ajándékozási illetékkel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték természetszerűen nem követelhető akkor, ha az ingatlan után öröklési és ajándékozási illetéket sem lehet követolni. Az állami hatóságok és közhivatalok, valamint az olyan köz intézetek ós közalapok, amelyeknek esetleges hiányait az államkincstárból kell fedezni, a viszterhes vagyonátruházás illetéke alól is felmentendők. Minden más esetben azonban a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a vagyonátruházási illeték alól egyéb mentességnek helye nincsen. Azért kifejezetten megszüntet minden olyan mentességet, amelyet eddig külön törvények adtak egyes jogi vagy természetes személyeknek, vagy állapítottak meg egyes vagyonátruházásokra. Ebben ez a javaslat eltér az 1918. évi XI. törvénytől, amely ezeket a külön mentességeket érvényben tartotta. A javaslatnak ez a korlátozása különben nem fog sok érdeket érinteni. Ma már mindössze három olyan törvény van, amely a vagyonátruházási illetékek alól tárgyi mentességet ad, és kettő, amely személyi mentességet biztosit. A tárgyi mentességet biztosítja a helyi érdekű vasutak számára az 1880. évi XXXI. törvény, egyes iparvállalatokra az 1907. évi III. törvény, és a közcélú kisajátításokra az 1881. évi XLI. törvény. Személyes mentességet biztosít továbbá az Országos központi hitelszövetkezet részére az 1898. évi XXIII. törvény és a Földhitelintézetek országos szövetsége részére az 1911. évi XV. törvény. A két első tárgyi mentesség megvonása az ennek a címnek bevezető soraiban elmondottakban találja magyarázatát. A kisajátítás esetén engedélyezendő mentességet a különös részben a kisajátításokra vonatkozó 113. §. állapítja meg. A fent említett két szövetkezet személyes mentessége az előbb kifejtettek szerint elvben szintén kifogásolandó volna. Ennek dacára ezekre nézve az 1918. évi XI. törvény 21. §-ának 4. pontjában is megerősített, sot az ingatlan vagyonátruházási illetékre nézve még ki is terjesztett illetékmentességet a javaslat is érintetlenül hagyja. Ez a két intézet ugyanis már eddig is közérdekből, anélkül, hogy ezáltal a szövetkezet tagjai nyereséghez juthatnának, ós nem ritkán az állam megbízásából és támogatásával működnek abban az irányban, hogy a földmíves népnek földhöz jutását elősegítsék. Csak nagyon is fontos céljuk elérését nehezítené meg az illetékmentesség megvonása, ami ebben az esetben azt jelentené, hogy az ingatlan tényleges megszerzője kétszeres vagyonátruházási illetéket tartoznék fizetni. 0
