Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-101. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. t.-c. 13. §-ának módosításáról

344 101, szám. monarchiákban, hanem a köztársaságok közül is pl. Franczíaország alkotmánya szerint e joggal az elnök fel van ruházva. A törvényjavaslat ezekhez képest megadja a kormányzónak a nemzetgyűlésre vonatkozóan is az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának a királyi hatalomban foglalt jogát. Az 1. §. 1. bekezdése a kormányzónak a nemzetgyűlésre vonatkozóan a királyi hatalomban foglalt országgyűléselnapolási és országgyűlésfeloszlatási jogot a dolog természeténél fogva csupán az 1848 : IV. és az 1867 : X. törvénycikkekben foglalt korlátok között s ezenfelül még azzal a további korlátozással adja meg, hogy a nemzetgyűlés feloszlatása esetében a kormányzó már a feloszlató rendeletben köteles az új nemzetgyűlés összehívása iránt akként rendelkezni, hogy a nemzetgyűlés a feloszlatástól számított három hónapon belül összeülhessen. Ellenben nem vette át a javaslat az 1920 :

1. t.-c. 13. §-ának harmadik bekezdéséből azt a rendelkezést, amely szerint a nemzetgyűlés feloszlatása esetében az új nemzetgyűlésnek az alkotandó új választójogi törvény alapján, ha pedig az addig megalkotva nem lenne, a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választójog alapján kell összeülnie; mert ez a rendelkezés önként érthető s mint ilyen teljesen felesleges. II. Az 1920 :

1. t.-c. 13. §-ának 2-ik bekezdése értelmében a kormányzót nem illeti ugyan meg a törvényszentesítés joga, de a nemzetgyűlés által elfogadott törvényeket a kihirdetés elrendelésére megszabott hatvan napon belül újabb megfontolás végett a nemzetgyűléshez visszaküldheti. E hatvan napi határidőt azonban bizonyos kivételes esetekben nem lehet megtartani. Nevezetesen az említett rendelkezés kiegészítésre szorul arra az esetre, ha a kormányzó e hatvan napi határidő letelte előtt a nemzetgyűlést feloszlatja. Ilyen esetben a javaslat 1. §-ának 2-ik bekezdése a kormányzót arra jogosítja fel, hogy a még ki nem hirdetett törvényt újabb megfontolás végett az újonnan összeülő nemzetgyűlésnek küldhesse meg. Hasonló lenne a helyzet abban az esetben, ha a nemzetgyűlés közvetlenül két évben megállapított tartamának letelte előtt terjesztene valamely törvényt a kihirdetés elrendelése végett a kormání'zó elé. Az 1920 :

1. törvénycikk erre az esetre is olykép rendelkezett, hogy a kormányzó a visszaküldés jogával csak úgy élhet, hogy a nemzetgyűlés a visszaküldött törvény tárgyában két évben megállapított tartamának letelte előtt még határozhasson. Azonban lehetséges, hogy éppen valamely közvetlenül a nemzetgyűlés tartamának letelte előtt a kormányzó elé terjesztett törvény olyan aggályokat támaszthat, amelyek az illető törvény újabb megfontolását kívánatossá tehetik. Minthogy pedig semmi elvi akadálya nincs annak, hogy a kormányzó ilyen esetben az illető törvénycikket a nemzetgyűlés helyébe lépő országgyűlésnek küldhesse meg, a törvényjavaslat 1. §-ának 2. bekezdése ilyen értelemben rendelkezik. Minthogy az 1920 :

1. t.-c. 13. §-ának 2. és 3. bekezdése több tekintetben ellenkezik a javaslat 1. §~ának fentebb ismertetett rendelkezéseivel, a javaslat 1. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy az említett bekezdéseknek a javaslat 1. §-ában foglaltakkal ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik. III. Az 1920 :

1. t.-c. 13. §-ának ötödik bekezdése szerint a hadseregnk az ország határain kívül alkalmazásához a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges. Hasonlóan rendelkezett már az 1868 : XLI. t.-c. 3. §-a a m. kir. honvédségre vonatkozólag is; de ugyanez a törvény, valamint a későbbi törvényeink is, így legutóbb az 1912 : XXXI, t.-c. 2. §-a közvetlenül fenyegető veszély esetében módot nyújtottak arra, hogy a király a honvédséget az egész magyar minisztérium felelőssége és az országgyűlés utólagos jóváhagyásának kikérése mellett a szent korona országainak területén kívül is alkalmazhassa. Ezt a jogot a közvetlen fenyegető veszély esetében a nemzeti hadseregre nézve a kormányzónak szintén meg kell adni, mert ily intézkedés