Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-101. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. t.-c. 13. §-ának módosításáról
tr lOi. szám. 345 idejében való alkalmazásától a nemzet vitális érdeke és biztonsága függhet, s lehetséges, hogy az intézkedés még annyi késedelmet sem szenvedhet, amennyit a nemzetgyűlés tanácskozása s határozathozatala okvetlenül okozna. Éppen azért az ország és a nemzet védelme érdekében a szükséges alkotmányjogi garanciák mellett a honvédségre vonatkozó eddigi hasonló rendelkezések nyomán a javaslat 2. §-a a nemzeti hadseregnek az ország határán kívül alkalmazására nézve is megfelelő rendelkezést vett fel. * IV. Az 1920 : 1. t.-c. 13. §-ának utolsó bekezdése azt mondotta ki, hogy általános kegyelmet csak törvény adhat. Nyilvánvaló, hogy az idézett rendelkezés abbart találhatta indokát, hogy az 1848 : III. t.-c. 35. §-a értelmében általános közbocsánat esetében a felelősségre vont és elmarasztalt minisztereknek is kegyelmet lehet adni s az ilyen esetekre is kiterjedő, politikai természetű kegyelmezés jogával a törvény a kormányzót nem kívánta felruházni. Minthogy azonban a kegyelmezés az államfői jogkör egyik legjellegzetesebb része 9 ahhoz az általános kegyelem gyakorlása is hozzátartozik, amely gyakran gyors elhatározást és sürgős intézkedést tesz szükségessé, a javaslat 1. §-ának 3. bekezdése a kormányzót általános kegyelem adására is feljogosítja és csak azt köti ki,hogy anrtak* akit az 1848 : III. t.-c. 32. §-ában vagy az 1870 : XVIII. t.-c. 9. §-ában meghatározott cselekmény vagy mulasztás miatt vontak felelősségre vagy ítéltek el, kegyelmet csak törvény adhasson. Az 1848:111. t.-c. 32. §-a azokat a cselekményeket és mulasztásokat sorolja fel, amelyek miatt a miniszterek felelősségrevonásának helyé lehet, azonban a miniszterek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról szóló 1920 : X. t.-c. 16. §-a értelmében a nem alkotmányos úton alakult minisztériumok tagjai, s az 1919. évi március hó 21-ike előtt alakult úgynevezett népköztársaság elnöke vagy minisztere is ugyanily elbírálás alá esik. Az 1870 : XVIII. t.-c. 9. és 10. §-a a legfőbb állami számvevőszék elnökére vonata kőzik s az ő felelősségrevonásának eseteiről szól. A javaslait által a kegyelmezési jog korlátozása tekintetében tervbevett ily szabály megfelel számos állam, így pl. Belgium, Dánia, Görögország és Románia alkotmányában foglalt ama rendelkezésnek, amely szerint a kegyelmezés joga az államfőt teljes mértékben megilleti ugyan, de a miniszterek tekintetében a kegyelmi tény gyakorlásához a törvényozó testület hozzájárulására,-illetőleg törvény alkotására vari szükség. V. A javaslat 4. §-a az életbelépési záradékot tartalmazza. Budapest, 1920. évi július hó 28-án, Tomcsányi Vilmos Pál s. k, .m. kir, igajssdgügyminisekri. Nemzetgyűlési irományok. 1920—1923. ÏÏ. kötet. 44
