Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
132 85. szám III. CÍM. Az ingatlan vagyonátruházási illeték. I. FEJEZET. Ingyenes ingatlan átruházás. Az indokolás általános részében bővebben kifejtettem, hogy miért kellett visszaállítani az öröklési és az ajándékozási illeték mellett a külön ingatlan vagyonátruházási illetéket. Itt tehát csak az illeték ráérték érői kell megemlékeznem. Az ingatlan vagyonátruházási illeték alapjául az ingatlan teljes értékét, az azt terhelő adósságok és egyéb terhek figyelmen kívül hagyásával kell venni. így volt ez eddig is és ez felel meg a dolog természetének. Ezzel szemben természetesen csak alacsony kulcsokat lehet alkalmazni ós a fokozatosságot mellőzni kell. A fokozatosságnak ugyanis csak ott van jogosultsága, ahol a nagyobb érték nagyobb teherviselő képességnek is a jele, tehát az örökségi és az ajándékozási illetéknél, ahol az, alap a gazdagodás. Az ingatlan vagyonátruházási illetéket azonban a teljes érték után kell kiszabni, már pedig a teherviselési képesség semmivel sem nagyobb annál az örökösnél, aki egy 1,000.000 K értékű ingatlant örököl 500.000 K adóssággal, mint annál, aki egy 500.000 K értékű ingatlant tehermentesen örököl. Elvi szempontból lehetetlen tehát a fokozatosság ennél az illetéknél. Az alacsonyabb kulcsot pedig az a körülmény teszi indokolttá, hogy az örökség vagy ajándék tiszta értéke már úgyis meg van róva illetékkel, ennélfogva súlyosabb terhet nem szabad még ezeken az örökségi és ajándékozási illetékeken félül az örökösre vagy megajándékozottra ráróni. Épen ezért a javaslat a legközelebbi rokonok terhére az eddig érvényes l*5°/o illetékkulcsot változatlanul meghagyja, az i'9°/o-os kulcsot pedig a számítás egyszerűsítése végett 2°/o-ra kikerekíti. A kulcsoknak ily módon való megállapítása az 1918. évi XI. törvény életbelépte előtt érvényes szabályokkal szemben a mostoha és örökbefogadott gyermekekre és a házastársra nézve még mérséklést is jelent, mert ezek a régi szabályok szerint l-9°/o ingatlan vagyonátruházási illetéket tartoztak fizetni. A javaslat 2. §-a szerint az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti és használati szolgalom az ingatlanokkal egyenlő elbánás alá esik. Ebből következik, hogy az ilyen szolgalom megszerzése után ingatlan vagyonátruházási illetéket is kell fizetni. A törvénynek tehát arról is rendelkezni kell, hogy mit kell ilyen esetekben az ingatlan vagyonátruházási illeték alapjául venni. Az 1918! évi XI. törv. életbelépte előtt érvényben volt szabályoknak megfelelően a javaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a haszonélvezeti vagy használati szolgalom értékéül az ingatlan vagyonátruházási illetéknél is ugyanazt az értéket kell venni, amely az öröklési vagy ajándékozási illetéknek is alapja. Vagyis ennek az értéknek kiszámítása előtt le kell vonni az ingatlanokat terhelő azokat az adósságokat és terheket is, amelyeket a haszonélvező tartozik visel ni. Ezt a méltányosabb álláspontot kellett elfoglalni azért, mert a haszonélvező nem rendelkezhetvén az ingatlannal szabadon, annak értékemelkedése nem esik az ő javára, neki tehát- az ingatlan semmi körülmények között sem órliet többet, mint amennyi jövedelmezőségének megfelel. Az általános szabálytól eltér a javaslat akkor, ha az ingatlan adósságokkal
