Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
66. szám. 129 amelyhez hozzászámítva a hagyatéki adóból egy örökösre eső 12.600 M-t, az összes adó 53.900 M, vagyis csaknem i3*5°/o. Ha a vagyont ketten öröklik, tehát egynek az osztályrésze 1,000.000 M-t tesz ki, az öröklési adó így alakul: 400.000 M után a fentiek szerint .... 41.300 M 100.000 » » 15°/o-kal ....... 15.000 * 250.000 * » 20°/o-kal ...... T 50.000 » 250.000 » » 25%-kal 62.500 » 1,000.000 M után .......... 168.800 M hozzá a hagyatéki adó felét: 31.500 M összesen 200.300 M, vagyis az örökölt vagyonnak valamivel több, mint 20°/o-a az adó. Itt tehát még a fokozatosság elve érvényesül. Ha ellenben az egész vagyon csak 400.000 M és azt egyetlen lemenő örökli, a hagyatéki illeték csak 6.000 M, s így az összes adó 47.300 M, vagyis ll*8 0 /o f tehát kisebb, mintha ugyanannyi vagyont nagyobb hagyatékból örökölt volna. Ezzel szemben a javaslat szerint 400.000 K után, bármekkora hagyatékból örökli is a gyermek, egyaránt 4°/o-ot, az 1,000.000 M után pedig 5°/o-ot fizet, amelyhez még esetleg az ingatlan vagyonátruházási illeték járul. A fentiekből egyúttal az is kiderül, hogy a látszólag magas kulcsok mellett is a javaslat kevósbbé terhes, mint akár az osztrák, akár a német törvény. A kulcsok megállapításánál azonban figyelembe vettük azt, hogy nálunk a tanácsköztársaság és az idegen megszállás oly mérhetetlen károkat okozott, hogy éppen a nemzet fenntartó elemnek túlságos meggyengítésére vezetne, ha a tervezettnél is súlyosabb illetéket rónánk ép azokra, akik különben is a legtöbb kárt szenvedték. II. CÍM. Az ajándékozási illeték. Az öröklési illetékkel az élők között való ingyenes vagyonátruházások, az ajándékozások, illetókezése a legszorosabb kapcsolatban van. Az illeték követelésének jogalapja mind a kettőnél ugyanaz: a szerző gazdagodása. Az öröklési illeték mellett azonkívül az ajándékozási illeték az előbbinek természetes kiegészítő része, mivel ellenkező esetben az öröklési illetéket az élők között való ajándékozásokkal meg lehetne kerülni. Ez az oka annak, hogy az ajándékozási illetéket mindenütt szedik, ahol öröklési illetéket is követelnek. Ugyanezek az okok nemcsak célszerűvé, de egyenesen kívánatossá is teszik azt, hogy mind a két illetéket teljesen azonos elvek szerint állapítsák meg. Mi már az 1918. évi XI törvényben is erre az álláspontra helyezkedtünk. Ugyanezt az elvet követi a legtöbb külföldi állam is, pl. Németország és Olaszország is. Ausztria még az 1915. évi császári rendeletben az ajándékozási illetéknél az érték szerinti fokozatosságot mellőzte, azonban az osztrák köztársaság az 1919. évi II/9 iki törvényben már szintén rátért erre az útra és most is teljesen azonos szabályok állanak az ajándékozásokra is. Nemzetgyűlési irományok 1920—1923. III. kötet. *7
