Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

85. szám. 106 az illeték alapjául venni, a kiszabott illeték a félértéknek megfelelően helyesbítessék. Ennek természetes következménye azonban, hogy viszont annak a félnek illetékét, akinél ugyanezt a szolgáltatást az illeték alapjából le kell vonni, az ő hátrányára lehessen megváltoztatni. Nem lehet ugyanis megengedni azt, hogy a kincstár mind a két oldalon elveszítse az illetéket. Az 1918. évi XI. t.-c megfelelő rendelkezéseit továbbá abban az irányban is ki kellett egészíteni, hogy a házasság tartamára terjedő szolgáltatások értékelésénél az idősebb házastárs életkorát kell a számításoknál irányadónak venni, mert a házasság már az egyik házastárs halálával megszűnik, tehát logikusan csak az idősebb házastárs haláláig tartónak lehet tekinteni, minthogy a vélelem általában az, hogy az idősebb fog előbb meghalni. Ennek a rendszerbeli változásnak következményei egyébként a 33. §. 5. és 6. pontjában foglalt új rendelkezések, amelyek a rendszer természetének felelnek meg és bővebb indokolást nem igényeinek. Már előbb említettük, hogy a haszonélvezet értékelése szempontjából ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a visszatérő szolgáltatások értékelésénél. A javaslat 34. §-a tartalmazza az erre vonatkozó rendelkezést, amely az 1918. évi XI. törv. 52. §-ával teljesen megegyezik. VII. CIM. Eljárási szabályok. Az illeték kezelésére vonatkozó szabályok nagyrészt olyanok, amelyeket a leghelyesebb rendeleti úton megoldani. így szabályozta legutóbb az 1889. évi 436/P. M. sz. pénzügyminiszteri rendelet, amely utasítás a mai napig érvényben van, s csak részletekben módosította azt az 1918. évi XI. törv. végrehajtása tárgyában kiadott 1918. évi 88.000. sz. rendelet. A kormánynak az a véleménye, hogy a részletes kezelési utasítást ezentúl is rendeleti úton szabályozza. A reform befejezése után ugyan teljesen új kezelési szabályok kiadására lesz szükség, mégis a törvényt csak a legfontosabb kezelési elvek leszögezésóvel szabad megterhelni és a pénzügyminiszternek szabad kezet kell hagyni azon a téren, hogy a törvényben lefektetett főbb alapelvek szem előtt tartásával a szükséghez képest és a lehető legcélszerűbb módon alkossa meg azokat a szabályokat, amelyek mellett a törvényekben szabályozott közszolgáltatások befolyását biztosíthatja. Ennek az elvnek szem előtt tartásával vette át a javaslat csak csekély változtatással az 1918. évi XI. törvénynek az eljárási szabályokat tartalmazó részét. A 35. §. tisztán stiláris eltéréssel tartalmazza az 1918. évi XI. törvény 86. §-ának az illeték kiszabására hivatott hatóságok megjelölésére vonatkozó szabályait. A kiszabásra való illetékesség kérdése kétségkívül olyan alapvető kórdós, amelyet magának a törvénynek kell szabályoznia. Az illetékek kiszabására ezután is az adóhivatalokat kívánja a javaslat alkalmazni. Ha — különösen bonyodalmasabb jogviszonyokat szabályozó jogügyleteknél vagy nagyobb, összekuszált hagyatékoknál — az adóhivatalok ellen néha merülhetett is fel panasz, nagy általánosságban az illetékek kiszabására megfelelő, kielégítő képzettséget tanúsítottak és amint általánosságban az adóhivatalok működéséről elismeréssel kell nyilatkoznunk, úgy az illeték kiszabása ós i Nemzetgyűlési irományok 1920—1923. III. kötet. 14