Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
18 62. szám. ellenőrzés kijátszásának hatékony megakadályozása végett. gondoskodnunk kell arról, hogy a végrehajtást sülyos büntetésekkel eleve biztosítsuk. A várható pénzügyi eredményről megfelelő statisztikai adatok hiányában nehéz ugyan helyt álló véleményt nyilvánítani, még is általános tájékoztatás végett az adó egy évi bevételét, tekintettel a mai rendkívüli magas árakra 140—150,000.000 koronára tehetjük. Önként értetődik azonban, hogy amennyiben közgazdasági életünk visszatér rendes medrébe ós az árak is ennek megfelelően csökkennek, számolnunk kell majd az adóbevétel arányos csökkenésével. A fényűzési forgalmi adó aránylag csekély jövedelmezősége nem elégséges ok arra, hogy meghonosításától elálljunk, mert ha eredménye még oly kevés is, az már az alsóbb osztályok adóterheinek könnyítésére szolgál. A törvényjavaslat egyes szakaszainak részletes indokolásául a következők szolgálnak: Az 1. §-ho0. A törvényjavaslat szerint a fényűzési forgalmi adó a fényűzési cikk fogyasztóját vagy használóját terheli ugyan, mégis az adót nem tőle, hanem rendszerint — még pedig az adóáthárítás sikerétől feltételezetten — attól fogja beszedni az állam, aki a fényűzési tárgyat a kereskedelmi forgalomban a közvetlen fogyasztóhoz vagy használóhoz eljuttatja. Az adó tárgya pedig a fényűzési tárgy forgalmának az a rendszerint utolsó mozzanata, az a szállítás, amellyel a fényűzési tárgy a fogyasztóhoz vagy használóhoz eljut. Ezt a javaslat oly módon határozza meg, hogy adókötelesnek minősít minden olyan szállítást, amellyel valamely fényűzési tárgy a belföldön ellenszolgáltatás mellett az átruházó kereseti tevékenységi körében, de a kiskereskedelem keretén belül szállíttatik. A javaslat tehát azáltal, hogy mindenkor kereseti tevékenységet tételez fel, az indokolás általános részében előadottak szerint adózatlanul hagyja a magánosok között létrejött forgalmat ós ez alól csak egy kivételt tesz, még pedig a 4. §-ban, ahol az árverésekre vonatkozólag akkor is megállapítja az adókötelezettséget, ha sem az árverésre megbízást adó, sem az árvereltető nem folytat valamely kereseti tevékenységet. Ezen felül konstitutív eleme még az adókötelezettség beálltának az is, hogy a szolgáltatás viszteher ellenében történjék. Azonban nemcsak az adásvétel, hanem a csere is adóköteles, még pedig amennyiben a cserélő felek közül csak az egyik szállít fényűzési tárgyat, úgy csak ez az egy ügylet adóköteles, ha azonban fényűzési tárgy fényűzési tárgyért cseréltetik el, akkor természetesen, ha a cserélő felek mindegyike kereseti tevékenysége keretén belül szállított, mind a két ügylet külön-külön adóköteles. Azt, hogy valamely szállítást mikor kell olyannak tekinteni, amely a kiskereskedelem keretén belül jött létre, a javaslat 3. §-a határozza meg. Minden kétségnek elejét veendő, kimondja a törvényjavaslat, hogy az adókötelezettség akkor is fennáll, ha az ügylet az átruházó főkereseti tevékenységén kívül jött létre, vagyis tehát az, hogy valaki csak mellékfoglalkozásként kereskedik fényűzési tárgyakkal, szintén mindenkor megállapítja az adókötelezettséget. Ugy vélem, hogy ezzel a rendelkezéssel a tisztességes és legitim kereskedők érdekeit védjük meg a zugkereskedőkkel és láncolókkal szemben. A javaslat az adókötelezettséget függetleníti attól, hogy az átruházónak az ügyletből kifolyólag volt-e haszna vagy sem és nem engedi meg annak
