Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
62. szám. 19 bizonyítását sem, hogy a kereseti tevékenység nyereségszerzésre irányuló szándékkal gyakoroltatik-e? Az adóáthárításra vonatkozólag fentebb kifejtettekből nyilvánvalóan következik, hogy abban az esetben, ha az állam, az egyház vagy bármely más nyilvános alakulat vagy pedig olyan egyesület, társulat avagy szövetkezet, mely alapszabály szerint csak tagjai részére adhat el, szállít fényűzési tárgyakat, adómentességet jogosan nem igényelhet, mert végeredményben - az adó nem az eladót, hanem a vevőt sújtja. Az eladó mindenkor csak mint adőbeszedő, közvetítő szerepel a vevő és az államkincstár között. Az adókötelezettség rendszerint csak azt a szállítást terheli, mely a belföldön jött létre; ha tehát beigazoltatik, hogy a szállítás külföldön történt, nem forog fenn adófizetési kötelezettség. Annak a lehetőségé, hogy a felek az adókötelezettség kijátszása végett az ügylet megkötését látszólag külföldre helyezik át, vagy pedig az ügyletet külföldön teljesítik, megokoittá teszik azt, hogy azok az előfeltételek, amelyek mellett valamely ügyletet mikor kell belföldön létrejöttnek tekinteni, közelebbről meghatároztassanak. Viszont azonban a törvényes kötelezettség alól leendő kibúvásra iránynló törekvéseknek összes megnyilvánulási fórmáját itt előre figyelembe venni nem lehet, ezért javaslom, hogy az ebben az irányban szükségesnek látszó intézkedéseknek megtételével a pénzügyminister bízassék meg. A 2. §-koz. A törvényjavaslat minden kétség eloszlatása végett az ingyenes szerzésekből eredő szolgáltatások kivételével minden viszterhes szerződésből eredő elidegenítést szállításnak minősít. Valamely árú kikészítésére vagy feldolgozására irányuló szállításból eredő szolgáltatás, amennyiben a megrendelő maga adta az anyagot, tiszta szolgál áttételi szerződést (locatio-conductio operis), mégis gazdaságilag annyira közel áll az árúszállításhoz, hogy indokoltnak látszik a törvény alkalmazásánál ideszámítani. A fényűzési tárgyak szállításánál az átadás formája és módja közömbös, épen ezért, amikor a formális átadás hiányzik, pl. brevi manu traditio esetében a felek megegyezését kell szállításnak tekinteni. Ebből következik, hogy oly okiratoknak, amelyek az átruházandó tárgy tulajdonjogát incorp or alják, átadását, magának a fényűzési tárgy szállításának kell tekinteni. Minden a törvény esetleges kijátszására irányuló törekvésnek elejét vesszük, ha kimondjuk, hogy a letétjegyekkel, raktárjegyekkel stb. egyenlő elbánásban részesülnek a zálogjegyek is. A 3. § y hÓ0. Az 1. §-ban adott meghatározás szerint a fényűzési tárgyakra vonaékozó forgalomnak csak az a része tárgya az adónak, amely a közvetlen fogyasztó vagy elhasználó részére, tehát az u. n. kiskereskedelemben jön létre. A kiskereskedelem forgalmát a törvényjavaslat negatív módon és pedig úgy határozza meg, hogy ilyennek tekint minden forgalmat, ha az nem iparszerű viszonteladás célzatával jött létre. Az, aki iparszerű viszonteladás 3*
