Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
62. szám. 13 amelyek joggal engednek kiváló teljesítő képességre következtetést, t. i. a vagyonos osztályok fényűzési fogyasztásait; míg ezzel szemben az általános és tömeges fogyasztás tárgyait nagyon is érzékenyen sújtják és így a szegényebbekre túlságosan súlyosodnak és ennek következtében a megfordított fokozatos adó erejével hatnak. Igaz ugyan, hogy az általános fogyasztás tárgyai között sok olyan is van, amelyekből a gazdag többet fogyaszt, de még az ilyen tárgyakra rótt fogyasztási adók terhe sem oszlik meg a teljesítő képesség aránya szerint, mert a bőségesebb fogyasztással járó nagyobb teher a vagyonos osztályt nem nyomja olyan mértékben, mint a vagyontalan néprétegeket a kisebb teher. Az általános forgalmi adó ellenben az egyéni költekezéshez és az egyéni szolgáltatási képességhez jobban simul, mert azt, aki többet fogyaszthat ós jobb minőségű cikkeket természetszerűleg drágábban vásárolhat, érzékenyebben sújtja, mint a szerényebb viszonyok között élőt. Az általános forgalmi adó megvalósításának eszméje legefőször ós pedig már a háború folyamán napvilágot látott a német birodalomban. Az 1916. évi június hó 26-án kelt u. n. árúforgalmi bélyegről szóló törvény (Gesetz über einen Warenumsatzstempel) a "birodalmi bélyegtörvóny kereteiben igyekezett az árúforgalom általános megadóztatását megvalósítani. Az adó viszonylag alaésony, egyezrelékes kulcsával kizárólag az árúforgalmat terhelte, de a hozzáfűzött várakozásnak nem felelt meg, mert eredménye főleg a hiányos beszedési eljárás következtében igen csekély maradt. Épen ezért az árúforgalmi bélyegről szóló törvényt csakhamar felváltotta az 1918. évi július hó 26-án kelt forgalmi adó törvény (Umsatzsteuergesetz). Ennek a most már a birodalmi bélyegtörvénytől függetlenített törvénynek rendelkezései röviden a következőkben foglalhatók össze: , 1. forgalmi adó tárgya minden önálló iparosnak, őstermelőnek és kereskedőnek belföldön ellenszolgáltatás mellett teljesített és kereseti tevékenységének köréhez tartozó szállítása vagy egyéb szolgáltatása; 2. adóköteles az a fogyasztás is, amelyet a termelő az általa termelt javakból saját használatára fordít ; { 3. az adókulcsa ötezrelék; 4. bizonyos tárgyak fényűzési tárgyaknak minősíttettek ós ezeknek utolsó forgalma, vagyis az, amellyel a közvetlen fogyasztó kezébe mennek át, magasabb, tíz százalékos adóval rovatott meg. A német birodalmi kormány 1919. évi július 26-án már ismét egy újabb forgalmi adó tör vény tervezetet terjesztett a német nemzetgyűlés elé. Ez a törvényjavaslat a forgalmi adónak négy nemét különbözteti meg. I. Altalános forgalmi adó alá esnek valamely vállalkozónak vállalata körében belföldön teljesített viszterhes szállításai és más egyéb szolgáltatásai. Az adó a visztehernek l°/o-a, II. A háztartási cikkek kiskereskedelemben létrejött szállításai felemelt forgalmi adó alá esnek. Az adó kulcsa a viszteher öt százaléka. Háztartási tárgyak mindazok, amelyek rendeltetésüknél fogva háztartásban leendő elvagy felhasználásra rendelvék, vagy akár ilyen használatra, vagy valamelyik ipari vagy hivatási tevékenység keretében leendő alkalmazásra alkalmasak. III. A fényűzési tárgyak, még pedig két csoportba osztva, felemelt forgalmi adó alá esnek Az első csoportba azok tartoznak, amelyek háztartási célokra vannak rendelve. Ezeknél az előállító által történt szállítás esik felemelt forgalmi adó alá. Az adókulcs tízszázalékos A tárgyak részben olyanok, amelyek
