Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
14 62. szám. feltétlenül, részben pedig olyanok, amelyek csak abban az esetben esnek a felemelt adó alá, ba vételáruk bizonyos meghatározott összeget túlhalad. A második csoportba azok a tárgyak tartoznak, amelyeknek a kiskereskedelemben létrejött szállításai esnek a felemelt adótétel alá. Itt az adó a vételár tizenöt százaléka. Műremekeknek és régiségeknek külföldre való kiszállítása már abban az esetben is megállapítja az adókötelezettséget, ha az nem is kapcsolatos tulajdonváltozással. , IV. A törvényjavaslat a visszteher tízszázalékával egyenlő felemelt forgalmi adóval szándékozik a szolgáltatásoknak bizonyos különleges nemeit, így a hirdetések előállítását, berendezett lakó- és hálószobák átmeneti tartózkodásra történt átengedését, pénz, értékpapír és más értéktárgyak őrzéseinek elvállalását is terhelni. - A törvényjavaslat rendszere igen bonyolult ós a temérdek részletrendelkezés következtében nehezen tekinthető át, végrehajtása, főleg az adó beszedése és ellenőrzése a gazdasági életre túlságosan bénítólag fog hatni. Az egy százalékos általános forgalmi adó egy évi hozadékát a törvényjavaslat 1.600,000.000 márkára praeliminálta. Ezzel szemben az 1920. óvijanuár 1-én életbe lépett törvény az eredeti javaslatban nem szerepelt 14. §-ában az évi 5.000 márkánál csekélyebb jövedelemmel bírók részére — családtagjaik számához igazodva — adómegtérítést biztosít, ha az adó egy évi bevétele 1.500,000.000 márkát meg fog haladni. Ebből a rendelkezésből, valamint abból, hogy a törvényhozás a javaslatnak az elsőrendű fogyasztási cikkek forgalmát sújtó 5°/o-os adót törölte, nyilvánvaló, hogy az ilyen súlyos adónak a legyengült gazdasági életre gyakorolható káros hatásától való aggodalom még Németországban is alapos. Viszont az előadottakból következik, hogy az általános forgalmi adónak pénzügyi eredménye távolról sem olyan epochalis, mint azt egyesek előszeretettel feltüntetik. A cseh-szlovák köztársaság 1919. évi december hó 11-én kelt hasonló tárgyú törvényének alapjául — csekély módosítással —az 1918. évi németbirodalmi minta szolgál. Ugyancsak ezt tartotta ssem előtt Német-Ausztria kormánya is az alkotmányozó nemzetgyűlés elé terjesztett és jelenleg tárgyalás alatt álló javaslatánál. Egyrészt államháztartásunk rendkívül nehéz helyzete, másrészt az, hogy ezáltal a jövedelemadó alól könnyen kibújható jövedelmeket is kellően utóiérnénk, a németbirodalmi példa utánzása mellett szólna, mégis az általános forgalmi adó behozatalára a jelenlegi időpontot több okból nem tartom alkalmasnak. A mai egyre emelkedő irányzatot mutató áralakulás az elsőrendű létfentartási cikkeket sem hagyta érintetlenül, már pedig ezeknek forgalmi adóval leendő megterhelése újabb, még pedig a valóságos adótehernól jóval magasabb áremelkedéshez vezetne. A forgalmi adónak ugyanis az a kiindulási alapelve, hogy az adó végeredményben a fogyasztót terheli ugyan, de annak beszedésére az eladó közvetítését veszi igénybe az állam. Már pedig a mai viszonyok között, amikor az áralakulásban nem érvényesülhet a szabad verseny, s az árak nem mint a kereslet ós kinálat természetes eredői jelentkeznek, nehéz elgondolni, hogy a forgalmi adó behozatala esetében az árú ára pusztán csak az adó összegével fog emelkedni, hanem minden valószínűség szerint az következnék be, hogy az eladó az adónál jóval nagyobb összeget hárítana át a vevőre, vagyis az eladó pusztán azért, mert a fogyasztó és az állam közé mint adóbeszedő állíttatott be, a maga részére megfelelő adóbehajtási illetéket szedne. Ez a feltevés közel fekszik akkor, amidőn a minden-
