Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-73. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottságának jelentése "az árdrágító visszaélésekről szóló 38. számú törvényjavaslat tárgyában

73. szám. 151 Ez a módosítás teljesebbé teszi a §. taxációját, ami annál indokoltabb, mert a felvett eset elég gyakorlati és elég veszélyes arra, hogy büntetendő cselekménnyé minősíttessék. A 2., 3. és 4. bekezdés változatlan. Új utolsó (5.) bekezdésként felvette a bizottság a következő bekezdést: »Aki az 1—6. pontokban felsorolt cselekmények valamelyikének elkövetésére felhív, ajánlkozik vagy másokkal összebeszél vagy egyesül, a kísérletre vonatkozó szabályok szerint büntetendő.« E módosítás indoka az, hogy a régi 6. pontban foglalt előkészületi cselekmények logikusan ós az általános büntetőjogi elveknek megfelelően nem voltak befejezettebbeknek és szigorúbb minősítés alá esőknek vehetők, mint az elkövetésben előrehaladottabb kísérleti cselekmények; viszont elég veszélyesek arra, hogy mégis büntetendőkké minősíttessenek és legalább is oly büntetés alá esnek, mint a kísérlet. A 2. §-t, megszűnvén annak az 1. §, régi 2. pontjával való régi összefüggése és értelme, mint tárgytalant törölni kellett. Helyébe iktatta azonban az igazságügyi bizottság a következő új 2. §-t: »Az 1. §. 2-ik pontja alapján nem büntethető az, aki olyan közszükségleti cikkért, amelyre nézve a törvény értelmében erre feljogosított hatóság tájékoztató árt állapított meg, oly árt vagy egyéb ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, amely a tájékoztató árt meg nem haladja.« Az 1. §. 2. pontjában még mindig nem lehetvén a büntetendősógnek oly tökéletes feltételeit meghatározni, hogy azok minél kevesebb szabad mérlegelést tegyenek szükségessé, mi az ítélkezést bizonytalanná, a becsületes termelőt és közvetítőt pedig bátortalanná teszi, célszerűnek látszott oly esetre, ha tájékoztató ár van megállapítva, a mérlegelést kizárni s a bírót ós érdekelteket az eshetőségtől megkímélni, mert ha a tájékoztató ár esetleg magasabb volna is valamivel, mint azt az 1. §. 2. pontja alapján konkrét adatokból megállapítani lehetne, veszélyes visszaélések nem származhatnak abból, hogy tájékoztató ár esetén ennek határozott tótelei veendők alapul. A 3. §. 2. bekezdése után a következő új bekezdést iktatta be a bizottság : »Árdrágító visszaélés bűntettét követi el és a jelen §. rendelkezései szerint büntetendő továbbá az, aki abból a célból, hogy a hatóságot az ármegállapításnál lényeges körülmény tekintetében tévedésbe ejtse vagy tévedésben tartsa, a hatóság előtt tudva hamis vagy hamisított adatokat tartalmazó számlát, köti eveiét, fuvarlevelet vagy más ilynemű okiratot használ«. A módosítás szükségessége magából a szövegből nyilvánvaló. A 6. §. utolsó mondatában »E követelés« szavak után a régi folytatás helyébe a következő folytatás iktattatott: »ugyanazon idő alatt évül el, mint a bűncselekményre vonatkozó bűnvádi eljárás megindítása.« Szükséges és indokolt volt e módosítás, mert visszás és igazságtalan let, volna, hogy ha valakit esetleg 6 hónap után vonnak bűnvádi eljárás alá ts el is ítélnek, a károsult elzárassók magánjogi igényének érvényesítéséteő noha esetleg jelentékeny kárról lehet szó. A bűnvádi eljárás elévülési idol jéhek határán túl azonban célszerííségi, igazságpolitikai okokból nem volt kiterjeszthető az elévülési határidő esetleg egészen a magánjogi elévülés 32 éves határáig, mert hosszabb idő _után szinte lehetetlen vagy nagyon egyoldalúvá válhatik a bizonyítás, mi fölösleges terhet róna a bíróságra s bizonytalanná és nyugtalanná tenné a forgalmi viszonyokat is.