Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
71. szám. 133 kereseteiben, hanem még inkább a vállalkozóknál, kereskedőknél, gyógyszerészeknél stb., akik a mostani magas árak mellett a forgalom értéke után legalább is olyan százalékos arányban keresnek, mint a kisebb árak mellett kerestek a békeévekben, az adóalapnak is tehát most szükségszerűen magasabbnak kell lennie. Az államháztartásnak mostani súlyos helyzete a fokozott mérvű adózást követeli és most már a III. osztályú kereseti adónál a 10°/o-os adókulcsot sem lehet magasnak tekinteni. A békeévekben a III. osztályú kereseti adó megállapításánál a lO'/o-os adókulcs csak névleges volt, a valóságban azonban a tényleges kereseti nyereményeknek 3°/o-át csak ritkán baladta meg. A mostani emeléssel elérhetjük a valóságos 10°/o-os kulcsot, s most már a III. osztályú kereseti adó megállapításánál a jövedelemadó kivetése során rendelkezésre jutott adatokat is fel lehet használni, amit eddig az 1916. évi XXVI. t.-cikk 8. § a tilalmazott éppen arra való tekintettel, mert akkor a 10°/o-os kulcs még túlmagas volt. - * Jóllehet az adó emelését legfőképpen a pénz vásárlóerejének a csökkenése folytán elért magasabb összegű keresetekkel kell indokolnom, ami csak átmeneti jellegű állapot, az emelést mégis az 1920. évben kezdődő 5 új hároméves adókivetési ciklusnak mind a három évére, vagyis az 1920. 1921. és 1922. évekre "javaslom. De ezt az ideiglenes megoldást annyira átmenetinek tartom, hogy amint a valutáris viszonyok remélhető meg javulásával a pénz vásárló ereje emelkedni fog, a törvényhozásnak módjában lesz a bevezető indokolásban már említett országos bizottság javaslatára, esetleg saját initiati vájára már az 1921. évre vagy az 1922. évre a most javasolt intézkedéseket megfelelően megváltoztatni és az adóemelést a pénzérték új alakulásához képest újra megállapítani. A kérdésnek ilyen átmeneti megoldása mellett időt nyerünk arra is, hogy a viszonyoknak kellő tanulmányozása, a,jövedelemadó kivetési adatainak teljes ismerete és a békekötés után előállandó gazdasági helyzet kialakulása alapján a Ili. oszt. ker. adónak ós a jövedelemadónak egymáshoz való viszonyát kielégítő módon szabályozhassuk, illetőleg a III. oszt. kereseti adó jövendő sorsáról döntsünk. Az adókivetés technikája tekintetében a törvényjavaslat nagyrészt azt a módot követi, amelyet a törvényhozás az 191 ü. évi XXXIII. t.-cikk tör vény beiktatása val helvesnek ismert el, hogy t. i. az új hároméves adókivetési időszakra — megfelelő korrektívumok mellett — átviszi az előző hároméves adókivetési időszakra megállapított, illetőleg annak utolsó évére, az 1919. évre előírt III. oszt. kereseti adót. Miután azonban ezúttal a már' elmondott okoknál fogva a III. oszt. kereseti adót senkinél sem lehet az előző három éves adókivetési időszakra megállapított adó változatlan összegében átvinni, hanem az mindenkinél telem élendő, az adó felemelésének mikéntjére nézve egészen ríj eljárást kell alkalmazni, amely lényegesen eltér attól az eljárástól, amelyet az 1916. évi XXXIII. t.-cikk rendelkezései szerint-az 1917 - 1919. évekre követni kellett. Az egész eljárást egyszerűsítem és ez okból az adózókat két csoportba osztom s mind a két csoportra más-más eljárást állapítok meg. Az egyik csoportba tartoznak azok az adózók, akiknek kereseti viszonyaiban nem állott bo lényeges változás. Ezeknél az előző három éves kivetési S időszak utolsó évére, vagyis az 1919. évre előírt Itt. oszt. kereseti adót annak ötszörös összegében vitetem át az 1920—1922. évekre. Ez az ötszörös Összeg — a már kifejtettek szerint — még mindig nem fejezi ki ugyan
