Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

120 71. szám. adóalap kinyoniozása között. Ez a törvényszakasz megváltoztatja ezeket a helytelen rendelkezéseket, a bevallást az összeíró bizottság bírálata és ellenőrzése alá helyezi, s ezzel mindazokat az előnyöket biztosítja, melyek a helyes adómegállapítás érdekében ettől az ellenőrzéstől várhatók. A 17—18. §-hoz. Az ebben a két szakaszban foglalt rendelkezések átvétettek az 1916. évi XXVI. t.-cikk 11. §-ának 2. ós 3. pontjából. Kiegészítésül azonban még felhatalmazást kérek a pónzügyminister részére, hogy joga lehessen az adókötelesek összeírását egyes helyeken pénzügyi közegekkel végeztetni. A tapasztalat szerint ugyanis a legjobb összeírás az, amelyet a pénzügyi közegek végeznek. A jövőben úgy is arra kell majd áttérnünk, hogy az összeírást kizárólag a pénzügyi közegek végezzék. Ezt azonban ma még az administráció elmaradása folytán nem lehetséges elrendelni. A 19. §-hoz. Ebben a szakaszban az adóbevallás elmulasztása miatt megállapított bírságpótlékot az alaptörvényben foglalt 1%-ról, illetve 4%-ról 20°/o-ra, illetőleg 100°/o-ra emelem fel, hogy ezáltal az adózó polgárokat bevallási kötelezettségeiknek teljesítésére szorítsam ós a mulasztásokat az eddiginél hatékonyabban toroljam meg, A 20. §-hoz. Ez a szakasz az adókivetést a pénzügy igazgatósigokra (adófelügyelőre) bízza, ennek gyakorlati célszerűségét a megokolás általános részében már kiemeltem. A 21. §-hoz. Ez a szakasz a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) biztosítja mindazokat a jogokat, amelyeket az alaptörvény 44. §-a a jövedelemadó elsőfokú megállapítására eredetileg kijelölt adókivető-bizottságoknak megadott. Újítás azonban az, hogy a pónzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a jövedelemadó elsőfokú megállapítása során joga lesz a könyvvizsgálatot mindenkor elrendelni, ha azt szükségesnek tartja. Az eddigi törvényes rendelkezések szerint ugyanis a könyvvizsgálat csak akkor volt elrendelhető, ha a fél ezt önmaga felajánlotta, vagy ha nyereség- és veszteség-számlája aggályosnak mutatkozott. Azonban megtartható csak akkor volt, ha a fél az ellen nem tiltakozott, egyszerű vétójogával tehát a könyvvizsgálatot bármikor megakadályozhatta. E szakasz most kimondja, hogy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) belátása szerint bárki ellen elrendelheti a könyvvizsgálatot, ha azt szükségesnek tartja s ez ellen a fél nem tiltakozhatik. Annak megakasztása vagy meghiúsítása pedig jövedéki vizsgálatot von maga után. Sőt kimondandó az is, hogy a pénzügyi hatóságnak különösen megokolt esetben joga van az üzleti könyveknek lefoglalására is, nehogy a könyvvizsgálat meg legyen hiúsítható.