Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

il. szám. Ôl lehetett, hogy egyes termelők váratlanul nagy jövedelmekhez is jutottak, főleg egyes nem maximált árúterniónyeknek az eladásából. Amj továbbá a háborús ipart és kereskedelmet illeti, úgy reá kell mutatni arra, hogy a Monarchia hadseregi és haditengerészeti szükségleteire belföldön eszközölt bevásárlások nem abban az arányban történtek Magyarországon és Ausztriában, mint amilyen arányban a fedezeti összegek a két állam által rendelkezésre bocsáttattak; hanem az ipari megrendelések kiadásánál Magyar­ország állandóan hátrányt szenvedett. A közös költségekhez való hozzájáru­lásnak Magyarországra 36'4°/o-ban és Ausztriára 63'6°/o-ban megállapított arányával szemben ugyanis a szárazföldi hadsereg szükségleteinek fedezésére / az 1914/15.—1917/18. évek alatt a központ által kiadott ipari megrendelések értékéből Magyarországra kereken csak 29%, Ausztriára pedig 7 l°/o esett. Megjegyzendő, ho»y a szóbanlévő megrendelések összköltsége együtt 236 milliárd koronát tett ki. Hasonló, vagy Magyarországra még kedvezőtlenebb a hadseregi szükségletek céljaira az egyes hadseregparancsnokságok által köz­vetlenül eszközölt megrendeléseknek, továbbá a kézi bevásárlásoknak, vala­mint a haditengerészet szükségleteire eszközölt bevásárlásoknak az aránya ; — bár ezen megrendelések és vásárlások megoszlására nézve pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Megjegyzendő, hogy a Magyarországra kedvezőtlen ' részesedési arányt nem a háborús magyar ipar termelőképességének alacsony foka, hanem sok­kal inkább az magyarázza, hogy a közös hadügyi és tengerészeti kormány­zatnak Bécsben volt a központja, s így a megrendelések kiadásánál az ausz­triai vállalatok már a jelzett körülményből folyólag kedvezőbb - helyzetben voltak. Magyarázza továbbá az, hogy a magyar elemnek a hadsereg ós a hadügyministerium ügyeinek intézésében való befolyása — történelmi reminisz­cenciáknak, s nevezetesen a legfőbb hadúr katonai környezete által Magyar­országgal szemben századokon át táplált bizalmatlanságnak a befolyása alatt — a valóságban, a papíron biztosított paritás dacára, alárendeltebb jelentő­ségű volt. Ennek a helyzetnek Magyarország már a békében is igen károsan érezte a hátrányait. Közgazdaságunknak a közös intézmények beszerzéseinél a nevezett intézmények fenntartási költségeihez való hozzájárulás kvótájánál kisebb mérv­ben való részesedése, az a körülmény, hogy a közös ministeriumok a közös hadsereg beszerzési és ellátási ügyeit intéző központi szervek, az arzenál, a gyáraknak, úgyszintén a tudományos intézeteknek és főiskoláknak túlnyomó» része, továbbá a haditengerészetnek majdnem minden intézete, műhelye és szerve Ausztriában volt elhelyezve, állandó sérelmet képezett. Hatványozottan jelentkeztek azonban az említett körülménynek úgy a kereskedelem ós a vállalkozás, mint a munkásosztály foglalkoztatása és általában a forgalom és a kereseti lehetőségek szempontjából való hátrányai a háborúban. Ami önként érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a háború alatt, vagyis az 1914. évi július "28-tól 1918. évi október végéig terjedő időben — a normális költség­vetési hitelekről nem szólva — a haditengerészet szükségleteire összesen 980 millió K-t, a szárazföldi hadsereg céljaira pedig, összesen kereken 67-9 milliárd K-t bocsátottak rendelkezésre Magyarországnak és Ausztriának pénzügyi korma: nyai; — megjegyezvén, hogy az utóbb említett összegből 34-5 milliárd K lett folyó (ellátási) kiadásokra és 33'4 milliárd K egyszeri (beszerzési, építkezési stb.) kiadásokra számítva. A felsorolt körülmények voltak az oka, hogy a volt Monarchia két állama közt a közös költségekhez (a közös véderő fenntartásához és a külügyi kiadások­NemzetR3 r ülési irományok, 1920—1923. I. kötet. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom