Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
80 11. szám. jelentékeny állami beruházásai és az iparnak és kereskedelemnek érdekeit szolgáló kiadásai, valamint az ezek kapcsán s a kedvező konjunktúrák hatása alatt felpezsdülő gazdasági élet jelentékeny tőkéket termeltek úgy, hogy Magyarország nemzeti vagyona a háború előtt 41*5 milliárd koronára volt becsülhető. Nemzeti vagyonunk tehát majdnem a fele összegét tette ki annak a 84*7 milliárd koronára becsült nemzeti vagyonnak, amely nemzeti vagyona a Monarchia másik államának, Ausztriának volt a háború előtt. Az állami ^ jelzett nemzeti vagyonnak és egy még csak félig-meddig saját lábán pénzügyi és járó közgazdaságnak ereje felett rendelkezett tehát a magyar állam az 1914. helyzet* aía- évben kitört világháborúd kezdetekor, amely háborút — amint az mihamar kulása a nyilvánvalóvá vált — a gazdasági erők mérkőzése volt hivatott vógeredháborúban. ményben eldönteni: Kellett, hogy összeroppanjunk. De ha a négy évnél tovább húzódott háború olyan helyzetet teremtett is, amely reánk nézve a háború továbbfolytatását már gazdasági okokból is lehetetlenné tette, úgy viszont nyilvánvaló az is, hogy teljesítőképességünk teljes leromlásának okai mégsem a háborúban, hanem az azt követő eseményekben keresendők. Mert mindenütt való tapasztalat, hogy a háború a mezőgazdaságra s általában az őstermelésre volt legkevósbbé végzetes hatással; Magyarország pedig elsősorban mezőgazdasági állam, amely földjében birja legnagyobb erejét. Igaz azc-nban, hogy ez az erő a végtelenségig húzódó háborúban fenn nem tarthatott. És e részben elsősorban arra kell reámutatni, hogy az 1914. évnek kivételesen rossz mezőgazdasági terméseredményeit, a következő háborús években a békés évek atlagain ugyancsak jóval alul maradó terméseredmények követték. Ily módon csak állandó nehézségek mellett és a belső fogyasztásnak szigorú korlátozása árán volt képes Magyarország annyira, amennyire eleget tenni a reá mint mezőgazdasági export-állami a háruló annak a feladatnak, bogy a hadsereg gabonaellátásáról ós Ausztria szükségleti hiányainak legalább részbeni pótlásáról gondoskodjék. Nem is említve már most azoknak a rendszabályoknak a közegészségügyre s a jövő generáció fejlődésére káros hatását, amelyek útján az élelmiszer-szállításoknak a lehetősége biztosíttatott: hangsúlyozni kell, hogy az említett kedvezőtlen terméseredmények, a belfogyasztás nagymérvű megszorítása dacára sem tettek lehetővé nagymérvű eladásokat, és így azoknak a közgazdasági szempontjából való jelentősége nem felelt meg annak a szerepnek, amely szerepe Magyarországnak a mezőgazdasági termelés piacán a bókében volt. Szembeszökő ez, ha a magyarországi két utolsó békeévnek terméseredményeit a háború két utolsó évének terméseredményeivel hasonlítjuk össze. A főbb gazdasági terményekben a terméseredmények ugyanis kitettek (métermázsákban) : Év Búza Rozs Árpa Zab Tengeri Burgonya 1912 47,172.508 13,752.821 15,271.436 11,142.977 44,883.174 53,836.046 1913 41,190.583 13,273.594 17,380.254 14,487.030 46,248.082 48,752.560 1917.. ..... 33,538.438 10,144.253 8,044.395 7,745.560 26,320.435 29,905.922 1918 25,880.840 8,237.476 8,784.805 6,674.786 24,015.998 31,221.900 Hangsúlyozni kell továbbá azt is, hogy a szóbanlevő szállítások az akkori világpiaci árak nívóján mozgó (maximált) árak mellett eszközöltetnek. Ennélfogva a főtermények hozamánál mutatkozó s fentebb említett visszamaradásokkal szemben a megfelelő kiegyenlítést az eladási árak sem biztosították ; annak pedig az ország közgazdasága szempontjából csak kisebb jelentősége
