Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
11. szám. 71 tételét 110 fillérre emelte fel, a sör megadóztatása tekintetében viszont egyéb irányban úgy rendelkezett, hogy végeredményben a sör ugyanolyan adómegterhelés alá esett, mint a hivatkozott 1899. évi törvények alapján. Ezek szerint tehát a sör megadóztatása tekintetében az államkincstár jövedelmének fokozása érdekében 1899. óta semmi sem történt és így a sör árának azóta bekövetkezett rendkívüli emeikedése az államkincstárnak semmi hasznot sem hozott. Erre való tekintettel és figyelembe véve a jelenlegi sörárakat, az adótételnek 6 K-ra tervezett felemélése nagyon is indokolt. 21. §,hoz: Ami az ásványolaj ad ót illeti, rá kell mutatnom arra, hogy az ásványolaj megadóztatására vonatkozó s 1882 óta változatlan rendszerünk minden tekintetben elavult. Az ásványolaj megadóztatása ugyanis ezidőszerint abban nyilvánul, hogy úgyszólván kizárólag a világító kőolaj (petróleum) tárgya az adónak, míg a sokkal értékesebb és igen gyakran luxuscélokra is szolgáló benzin a legtöbb esetben adómentességet elvez, az ugyancsak értékes kenőolajok pedig a törvény értelmében egyáltalán nem esnek adó alá. Nem tárgya továbbá az adóztatásnak a legtöbb esetben a gázolaj sem, mert ennek sűrűségi foka többnyire 880-nál nagyobb. A fentiek szerint tehát, az ásványolaj megadóztatására vonatkozólag ezidőszerint érvényben lévő törvényes rendelkezések szociális szempontból egyáltalában nem tarthatók fenn, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az egyéb világítási anyagok, mint a gáz és a villany egyáltalában nem tárgyai állami adónak. De nem tartható fenn az ásványolajadó a mai alakjában állampénzügyi okoknál fogva sem, mert a legtöbb ásványolajtermék az államkincstár számára egyáltalán nincs hasznosítva, a világító kőolaj kg.-kinti 13 filléres adótétele pedig távolról sincs arányban a világító kőolaj árával. Mindezen szempontokat figyelembe véve, az ásványolajtermékek megadóztatásának gyökeres reformját vettem tervbe, amely reform keresztülvitele azonban természetszerűleg bizonyos időt igényel. Nehogy azonban egyrészt a fentiekben ismertetett visszásságok továbbra is fennmaradjanak és másrészt abból a célból, hogy, a már említett reform keresztülviteléhez szükséges átmenet biztosíttassák, egyelőre az összes ásványolajtermékek után kincstári árrószesedés biztosítása révén szándékozom a fentiekben részletesen vázolt s meg nem felelő helyzeten segíteni, illetőleg ily módon igyekezem az új adórendszerre való átmenetet előkészíteni. 22. §-hoz: Ami a bortermelési adót illeti, mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy annak az 1918:1. t.-cikkben megállapított mérve már a megállapítás időpontjában is túlalacsony volt ós semmikópen sem állott arányban az akkori borárakkal. Távolról sem "szándékozom elzárkózni annak elismerése elől, hogy a bortermelés fejlesztése hazánkban legelsőrendű fontossággal bir, másrészt viszont az államháztartás jelenlegi rendkívüli súlyos helyzetében a bor után fizetendő adó mérvét feltótlenül annak szem előtt tartása mellett vélem megállapítandónak, hogy e tekintetben a törvényhozásnak addig a határig kell elmennie, amely mellett bortermelésünk fejlesztése-a legkisebb
