Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

72 11. szám. mértékben sincs veszélyeztetve, viszont az államkincstár részére is az elérhető legnagyobb haszon biztosíttatik. Ennek a szem előtt tartása mellett tervezem a 42 K-ás adótétel megállapítását, ugyanabban az arányban emelve fel a községeket illető jutalékot, mint az adótételnek az államkincstárt illető részét. A borkivitel előmozdítása érdekében továbbra is biztosítva marad az, hogy a pénzügyminister a kivitelre kerülő bor után adómentességet engedélyezhet, illetőleg a már lefizetett adó visszatérítését megengedheti. 23. §-hoz: Mióta a máramarosi és erdélyi sóbányáink ellenséges kézre kerültek, az ország sószükségl étének fedezése csak külföldről, főleg Németországból való behozatal útján volt biztosítható. Ez a körülmény a só árának megállapításánál lényeges változást idézett elő. A só árát ugyanis oly módon kellett megállapítani, hogy a külföldi só bányaárának, valamint szállítási és egyéb kapcsolatos költségeinek, úgyszintén az országban való elosztással járó költségeknek figyelembevétele után a jövedék részére is megfelelő haszon biztosíttassák. A behozatallal járó költségek tényezőinek, valamint a só bányaárának állandósága azonban egyáltalán nincsen biztosítva. A németországi sóbányák 1919, október óta már másodízben emelik a só exportárát, úgyszintén a tekintetbe jövő vasúti ós hajózási tarifák is folyton emelkednek. A behozatallal járó költségek állandó változása mellett tehát a só árak igazságos megállapítása a jövőben csak akkor lehetséges, ha a só ára mindenkor a leggyorsabban alkalmazkodhatik a beszerzési költségekhez. Ez esetben a fogyasztó közönség is a lehető legolcsóbban lesz ellátva és a kincstár sem károsodhatik. A sóárak igazságos megállapítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy a pénzügyminister — kinek ügykörébe a sóbeszerzés tartozik — a só árának a beszerzési költségekben beállott változásokhoz képest rendeleti úton való időközönkénti szabályozására is felhatalmaztassók. 24. §-hoz : A törvényjavaslat 24. §-ában a mesterséges édesítőszerek engedély jilletékónek felemelése terveztetik. A mindinkább terjedő saccharincsempészetek ugyanis az államkincstárnak jelentékeny anyagi károkat okoznak. Minthogy pedig a pénzbüntetés mérve az engedólyilleték mérvével függ össze, az érvényben levő 60 filléres engedélyilleték viszont oly alacsony, hogy a saccharinért most elérhető árak mellett, az annak alapján kiróható pénzbüntetés úgyszólván alig jön számításba, ennélfogva a saccharincsempószet meggátlása szempontjából a kellő czólt nem szolgálja. A jelenlegi saccharinárak tekintetbe vétele mellett és figyelemmel az utóbb említett szempontokra, az engedély illetékeknek 12 K-ra való felemelését tervezem. 25. §-hoz : Az 1907 : LIII. törvénycikkbe iktatott magyar autonom vámtarifa XVII. cikke értelmében a vámtarifában megjelölt vámok, ideértve a várnpót-