Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-34. Törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó egyes intézkedésekről

S4. szám. Ö33 Minthogy azonban váratlan körülmények múlhatatlanul szükségessé tehetik bizonyos állásoknak a rendszeresítését, a rendszeresítés lehetőségéről gondoskodni kell. Ezért javasoltatik a 2. §. utolsóelőtti bekezdésében az, hogy új állásokat ugyan lehessen rendszeresíteni, de csakis külön törvénnyel. A dolog természetéből következik, hogy ezekre az állásokra, valamint a törvénnyel már rendszeresített ministeri és államtitkári állásokra a kinevezési tilalom nem vonatkozhatik. E tilalom alól ki kellett venni még a törvénnyel már rendszeresített pénzügyőri altiszti állásokat is, mert a pénzügyőrség jelenlegi létszáma nem elég a szolgálat rendes ellátására, gondoskodni kell tehát a jelenlegi létszámnak a törvényes létszámra való felemeléséről. A 2. §. utolsó bekezdése rendelkezik azokról az esetekről, amelyekben a szolgálat zavartalan ellátása elkerülhetetlenül szükségessé tesz egyes kinevezéseket, cím vagy cím és jelleg adományozásokat vagy alkalmazásokat és az ilyen egészen kivételes esetekre megengedi, hogy a második, harmadik, negyedik és ötödik bekezdésekben mepállapított kinevezési, cím vagy cím és jelleg adományozási vagy alkalmazási tilalom alól kivételt lehessen tenni. Az egyöntetű eljárás biztosítása a felmerülő eseteknek a lehető legtárgyilagosabb elbírálása és az államkincstár érdekeinek megóvása szempontjából, valamint annak a biztosítása végett, hogy ilyen kivételes kinevezések, cím vagy cím és jelleg adományozások vagy alkalmazások kizárólag csak akkor történjenek, amikor azt a szolgálat zavartalan elláthatása szempontjából kikerülni nem lehet, szükségesnek tartom, hogy az említett körülményeknek a fennforgását minden egyes esetben a m. kir. ministerium állapítsa meg. A 3. §-hoz. A közszolgálati alkalmazottak létszámának a 2. §. szerint tervezett törvényes rendezésével függ össze a törvényjavaslat 3. §-a

/ amely szerint elbocsátandók lennének az 1918. évi október hó 31.-e óta bármilyen állásra kinevezett, vagy bármilyen minőségben alkalmazott olyan közszolgálati alkalmazottak, akik ezt a kinevezésüket vagy alkalmaztatásukat közvetlenül megelőzőleg közszolgálati alkalmazásban nem állottak. Ezek az alkalmazottak bírnak a legrövidebb szolgálati idővel s amellett alkalmazásuk nélkülözi a törvényességet is, úgy hogy feltétlenül indokolt, hogy a létszámnak elkerülhetetlen csökkentésére való tekintettel elsősorban ezek bocsáttassanak el a közszolgálatból. Az ilyen alkalmazottaknak ellátásra való igényét nem tarthatom megállapíthatónak, mert aránylag nagyon rövid ideig állottak közszolgálatban és bármiféle ellátásban való részesítésük az államnak indokolatlan megterhelését vonná maga után. Nehogy pedig a szóban lévő alkalmazottaknak járandóságai az államkincstárt még hosszabb ideig terheljék, szükségesnek mutatkozik, hogy elbocsátásuk ininél előbb, de legkésőbb 1920. évi május hó végével megtörténjék. Minthogy azonban előállhat az az eset, hogy a szóban lévő alkalmazottak közül egyeseknek a közszolgálatban való megtartása a szolgálat érdekében szükséges, célszerűnek tartanám megengedni, hogy a ministerium az 1918. évi október hó 31.-étől 1919. évi március hó 21.-éig, vagy az 1919. évi augusztus hó 7.-e óta kinevezettek vagy alkalmazottak közül egyeseket kivételesen alkalmazásukban továbbra is meghagyhasson. Az alkalmazásban való kivételes meghagyás lehetőségét azonban korlátozandónak tartanám azzal, hogy azok a közszolgálati alkalmazottak, akiket Nemzetgyűlési irományok 1920—1923. I. kötej- 30