Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-32. Törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról

216 aâ. száül. A 6. pont, amely a törvényhatósági bizottsági tagságból a székesfőváros rendszeresített állásban lévő tisztviselőit (alkalmazottait, üzemi alkalmazottait) is kizárja, lényeges újítást jelent az 1872 : XXXVI. t.-cikkei szemben. Ennek a kizáró oknak a megállapításánál egyrészt az a szempont vezérel, hogy akkor, amikor a törvényhatósági bizottság tagjainak száma a régi létszám felére csökken, a székesfőváros alkalmazottai, akik közül főtisztviselők a törvényhatósági bizottság közgyűlésén különben is ülési és szavazati jogot gyakorolnak, a választó közönség más jelöltjei elől ne foglalják el a helyet a csökkent létszámú bizottságban. Másrészt a szolgálati fegyelem szempontja is irányadó volt. Tekintettel ugyanis arra, hogy a törvényhatósági bizottság a székesfőváros tisztviselőinek (alkalmazottainak) működése felett ellenőrzési, felügyeleti jogot gyakorol, bármikor előállhatott a múltban, és ha meg nem gátolnók, előálhatna a jövőben is az a helyzet, hogy a bizottsági taggá megválasztott tisztviselő a törvényhatósági bizottság közgyűlésén esetleg éppen a hivatali felebbvalóinak a működését teszi bírálat tárgyává, amihez mint törvényhatósági bizottsági tagnak kétségtelenül joga volna. Ezzel a rendelkezéssel a székesfőváros tisztviselői (alkalmazottai) a törvényhatósági bizottsági taggá választhatóságból nincsenek kizárva, azonban megválasztásuk esetében hivatali állásukról természetesen le kell mondaniok. A 7—8. pontban felsorolt üzleti érdekeltségi okokra nézve megjegyzem, hogy míg az 1872 : XXXVI. t.-c. 23. §-a idevonatkozólag általánosságban csak annyit állapít meg, hogy aki a főváros javadalmait haszonbér li, vagy a fővárossal számadási viszonyban áll, bizottsági tag nem lehet, addig e törvényjavaslat az üzleti szempontból kizáró okoknak a lehetőség szerint részletes felsorolását nyújtja. Különös gondot kell fordítani erre azért, mert kétségtelen, hogy a törvényhatósággal üzleti érdekeltségben álló egyén a bizottsági tagsági jogait és kötelességeit elfogulatlanul nem gyakorolhatja, az ilyen egyéneket tehát a bizottságból lehetőleg ki kell zárni. A 7. pontban a székesfőváros javainak, stb, bérletét azért kötöttem értékhatárhoz (12.000 K), mert a jelentéktelenebb érdekeltségi esetekre (pl. a székesfőváros tulajdonát képező házban lakás bérlete) is kizárást megállapítani, indokolatlanul szigorú álláspont lett volna. A 4. §-%o0. A javaslat 4. §-a, amely a törvényhatósági bizottsági tagsággal való összeférhetetlenség két esetét állapítja meg* régóta érzett hiányt pótol és a közóhajnak tesz eleget. A szakasz első bekezdése z úgynevezett kijárást tiltja meg. A »kijárás* fogalommá lett és a napisajtó állandóan méltán kárhoztatta azt. A kijárás megtiltása tehát bővebb megokolásra nem szorul. Az, hogy a kijárás tilalma a törvényjavaslat szerint oly szigorúan van megállapítva, hogy a. törvényhatósági bizottság tagja még a saját legjogosabb ügyében, vagy mások igaz ügyében teljesen önzetlen szempontok által vezéreltetve sem járhat el, azért szükséges, mert ha azon a legkisebb enyhí^ test tennők, ez által a tilalom kijátszására olyan rés nyilnék, amelynek folytán a tilalom felállítása illuzóriussá válhatnék.