Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-2. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

2. szám. 9 Melléklet a 2. számú irományhoz. Indokolás I „az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavas ] lathoz. I. Az 1914. évi július hó 25-ike óta tartó világháborúban jelentékenyen megfogyatkozott, és meggyöngült magyar nemzet nem tudott ellenállani annak a céltudatos destruktív törekvésnek, amely egyfelől a háború elvesz­tését követő lelki meghasonlást és gazdasági válságot tervszerűen kihasz­nálva, másfelől az általános béke vágyat a jó béke kötésének hazug Ígéreté­vel céljai szolgálatára fordítva, az országot a nemzet lelkétől idegen forra­dalmak ingoványos talajára juttatta. Ma már a jóhiszeműségében csalódott nemzet öntudatra ébredése után világosan látható, hogy az 1918. október 31-én és az azt követő időkben lefolyt forradalmak nem a magyar nemzet újjáéledését jelentették, hanem nemzetietlen irányukkal, a hadsereg szétzüllesztésóvel, a jogrend megbontá­sával és a gazdasági élet teljes tönkre tételé vei még irtóztatóan megsok­szorozták a háború hosszú tartamának ós szerencsétlen kimenetelének úgy is eléggé hátrányos következményeit. Ezek a forradalmak nem kímélték a nemzeti élet megnyilvánulásának egy irányát sem; de fő csapásaikat épp nemzeti egyéniségünk legkifejezőbb mesterművére : az ezeréves magyar alkotmányra mérték. A történeti fejlődés biztos elvét megtagadva és a nemzet akaratának megkérdezése nélkül hir­telen összetákolt fércmunkákkal akarták kiküszöbölni és helyettesíteni azt az alkotmányt, amely mint a magyar jogalkotó géniusz legeredetibb alkotása a nemzet lelkéből évszázadokon át fejlődött ki és a legsúlyosabb megpróbál­tatások között a nemzet legjobbjainak vóráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé felszentelve. Senki előtt sem lehet azonban kétséges, hogy sem az önkényesen össze­állított nemzeti tanács, sem a legterrorisztikusabb módon megválasztatott katona-, munkás- és földmíves-tanácsok egy pillanatig sem képviselték a nemzet akaratát és hogy mind az rígynevezett népköztársaság, mind külö­nösen a tanácsköztársaság idején a nemzet tulajdonképen minden valódi al­kotmányosság nélkül egyes forradalmi csoportok önkényének volt kiszol­gáltatva. Nemzetgyűlési irományok. 1920—1923. I. kötet. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom