Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-2. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről
10 2. szám. A nemzeti élet reneszánszának egyik legelső követelménye az alkotmányosság helyreállítása, hogy a nemzet sorsának intézését ismét maga vegye a kezébe. Ezt nem csupán az ország feldúlt viszonyainak a rendezése és a jogbiztonság érdeke sürgeti, hanem a nemzet akaratán kívül megindult és mégis a végső összeroppanásig becsülettel végigküzdött háború befejezésére hivatott béke megkötése is. Azért az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta az ország ügyeit ideiglenesen intéző magyar kormányok főfeladatuknak kezdettől fogva az alkotmányosság teljes helyreállítását tekintették. Az alkotmányosság helyreállítása azonban a lefolyt forradalmi erőszakos események hatása következtében a törvényhozás rendes útján ezidőszerint nem valósítható meg. Egyrészt ugyanis IV. Károly király az 1918. évi november hó 13-án Eckartsauban kelt nyilatkozatában az államügyek vitelében való minden részvételről lemondott és azóta állandóan az ország területén kívül tartózkodik; másrészt az 1910. évi június hó 21-ére összehívott országgyűlés képviselőháza az 1918. évi november hó 16-án tartott ülésében kimondotta feloszlását, — főrendiháza pedig ugyanezen napon tartott ülésében a képviselőház említett határozatát tudomásul véve, berekesztette tanácskozásait azzal az indokolással, hogy törvényeink szerint a képviselőház feloszlása után a két házból álló országggyűlésnek másik háza sem folytathatja alkotmányos működését. Alkotmányunk e tények következtében válságos helyzetbe került. Igaz ugyan, hogy a királynak említett lemondó nyilatkozata a magyar minisztérium ellenjegyzése és a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül tulajdonképen nem bír alkotmányos érvénnyel; igaz továbbá, hogy a képviselőház feloszlására vonatkozó önkényes határozat szintén törvénytelennek tekintendő : mégis az állami főhatalmak gyakorlása az említett tények következtében tényleg megszakadt, és alkotmányunknak, minthogy a nádori állás betöltését az 1867 : VII. t.-c. felfüggesztette, nem volt olyan szerve, mely az államfő működésének megszűnéséből előállott hézagot betölthette ós az államéletet az alkotmányosság terére visszavezethette volna. Ami különösen a képviselőház említett határozatát illeti, annak törvényellenessége kétségtelen, mert alkotmányunk értelmében az országgyűlést törvényben megszabott tartamának eltelte előtt csak a király oszlathatja föl, már pedig az 1910. évi június hó 21. napjára hirdetett országgyűlésnek az 1915. évi IV. törvénycikkben megszabott tartama az említett határozat idejében még nem telt le és így föloszlását jogszerűen ki nem mondhatta. Nem szolgáltatott erre alapot a királyi hatalom gyakorlásának IV. Károly nyilatkozata következtében beállott szünetelése sem ; sőt ellenkezőleg, alkotmányunk értelmében ép az országgyűlésnek lett volna törvényes feladata, hogy e nyilatkozattal szemben állást foglaljon és az államfői tennivalók ellátása felől alkotmányunknak megfelelően rendelkezzék. Habár az országgyűlés működésének az említett módon nyilvánvalóan a forradalmi események hatása alatt bekövetkezett alkotmányellenes feloszlása érvénytelennek tekintendő is, mind a mellett ugyanezen országgyűlés tagjainak ujabb összehívása a megváltozott viszonyok között immár nem szolgálhatott az alkotmányos törvényhozás és kormányzat helyreállítására alkalmas eljárás gyanánt. ' s Nem is tekintve ez országgyűlés tagjaiban időközben halál és lemondás következtében beállott hiányokra s arra a körülményre, hogy nagyrészük az országnak megszállott területrészein lakván vagy ily kerületeit képviselvén, a megszálló idegen hatalmak részéről személyükben korlátozásoknak vannak
