Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-25. Törvényjavaslat a miniszterek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról
âô. szám. 175 zett miniszterek ügyét egy külön bíróság bírálja el, amelynek elnöke a legfelsőbb bíróság elnöke és tagjait magas állású bírák közül sorolják ki. Montenegróban pedig a vád tárgyában egy az államtanács ós a legfelsőbb bíróság tagjaiból alakult bíróság határoz. Figyelemmel arra, hogy egyrészt a felelőssógrevont miniszterek ügyének elbírálásánál a jogászi szakképzettségen és gyakorlaton kívül az állami élet minden ágazatának és az egész kormányzat menetének áttekintésére is szükség van, hogy másrészt viszont a nemzetgyűlés a szóbanlevő bíróság tagjait előreláthatólag jelentékeny részben amúgy is a legfelsőbb bíróságok tagjai közül választaná, a javaslat az említett két rendszert összeegyeztetni kívánja, amidőn a bíróság megalakítását úgy szabályozza, hogy e végett a nemzetgyűlés a megválasztandó 36 tag közül 24 tagot választ a Kúria és a közigazgatási bíróság elnökei, másodelnökei, tanácselnökei és többi ítólőbírái sorából, 12 tagot pedig a magyar államnak egyéb olyan független állású polgárai közül, akik nem tagjai a nemzetgyűlésnek, még pedig az utóbbemlített 12 tagot lehetőleg azok sorából, akik miniszteri állást viseltek, mert ezek kormányzati tapasztalatával lehet különösen az ügynek minden irányú alapos ós ^avatott elbírálását hatékonyan előmozdítani. E szabályozással véli biztosítani a javaslat, hogy a nemzetgyűlésnek módjában álljon a szóbanlevő bíróságba oly egyéneket kiválasztani, akiket a bírói tiszt ellátására részint az alkotmánynak és a törvényeknek, továbbá az állami élet egész szervezetének alapos ismerete, részint a pártatlanságot ós a tárgyilagosságot biztosító feddhetlen jellemük folytán a 3egalkalmasabbaknak vél. » Az ilyen módon megválasztott 36 tagból kell azután a javaslat értelmében a bíróságot megalakítani. A bíróság megalakítását a javaslat a nemzetgyűlés elnökére bízza (5. §,). Kifejezésre juttatja a megoldás e módja egyrészről a bíróság megalakításának közjogi jelentőségét, másrészről pedig azt a körülményt, hogy a bíró'ság voltaképen a nemzetgyűlés átruházott bírói hatalmát gyakorolja. Ehhez képest a nemzetgyűlés elnöke menthetné fel a bírói tiszt alól azokat, akiket súlyos betegség vagy más elháríthatatlan körülmény a bírói tiszt ellátásában akadályozna (5. §.), továbbá azokat is, akiknek elfogulatlansága ellen alapos aggály merülne fel (6.. §.), azután ő foganatosítaná a megmaradt tagok közül a bíróság 12 rendes és 4 póttagjának kiválasztását, a. vádlóbiztos és a vádlott visszautasítási jogának figyelembevétele mellett, lényegileg ugyanolyan eljárás szerint (5—8. §-ok), mint ahogyan a bűnvádi perrendtartás (1896 : XXXIII. t.c. 344. és 345. §-a) szerint az esküdtszék megalakítása végbe megy. Végül a nemzetgyűlés elnöke esketné meg az ily módon kiválasztott 12 rendes és 4 póttagot ós ezzel a bíróságot megalakultnak nyilvánítaná (9. §.). A javaslat, hogy a nemzetgyűlés elnökének akadályoztatása esetén ne merüljön fel kétség a helyettesítés tekintetében, úgy rendelkezik, hogy a nemzetgyűlés titkos szavazással egyik alelnökét választja 'meg, aki az elnök akadályoztatása esetén annak helyébe lépjen (10 §.). Az ítélőbíróság a javaslat szerint is 12 tagból állana éppen úgy, mint az 1848:111. t-C. 34. §-a értelmében. A javaslat azonban gondoskodik póttagok választásáról is, hogy az eljárás ne akadjon fenn valamely rendes tag akadályoztatása esetében (11. §.). A javaslat a bíróság eljárásának részletes szabályait nem állapítja meg, hanem úgy rendelkezik, hogy eljárását a bíróság általában a bűnvádi és a
