Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1476. Törvényjavaslat a Rumániával 1918. évi május hó 7-én kötött békeszerződésnek és kapcsolatos nemzetközi okmányoknak becikkelyezéséről

1476. szám. 105 ges vasutakon menetdíjmérséklések engedélyezhetők anélkül, hogy ezekre a másik szerződő fél lakosa igényt tarthatna. Az egyenlő díjszabási elbánás kölcsönösen érvényesül az árúforgalomban is, még pedig tekintet nélkül arra, hogy a szállítandó árú a másik szerződő fél területeire vasúton érkezik-e avagy azt a határon át más közlekedési eszközzel szállítják és ott adják fel vasúton való szállítás végett. A rumániai vasutakat az 1912. évi február hó 13-án kelt iparfejlesztési törvény arra kötelezi, hogy bizonyos gyáraknak a feldolgozandó nyers anyagra és a kész árúra kedvezményt adjanak. Ily kedvezmények, még pedig hosszabb időre szólók is, még fennállanak. Ha e kedvezményeket azonnal hatályon kivül helyeznék, perek támadnának, amelyek a. rumán vasutakra nézve hátrányosan végződhetnének anélkül, hogy reánk nézve ebből előny származnék. Hogy a rumániai vasutak ily anyagi áldozatoktól megóvassanak, az a megállapodás létesült, hogy' a kész árúkra ilyen címen engedélyezett kedvezmények a békeszerződés megerősítésétől számított öt éven belül általunk nem igényelhetők (a XI. cikk 9. §-a, az 5. a) cikkhez, az I. részhez) Amennyiben a megállapított öt év elmultával ily kedvezmények még fennállanának, ezek a mi kivitelünknek is rendelkezésére fognak állani. A nyersanyagokra engedélyezett ily szállítási díjmérséklések azonban az általunk szállítandó ós a kedvezményben részesülő gyárak részére rendelt nyers anyagokra — a kedvezmény érvényességének tartamára — időbeli korlátozás nélkül azonnal rendelkezésre állanak Arra az esetre, ha valamely idegen állam a mi árúinkat a szállítás tekintetében kedvezőtlenebb elbánásban részesítené, mint saját hasonló termékeit — amire pedig az ellenséges hatalmak részéről ma még számítanunk kell — biztosítanunk kellett magunkat oly irányban, hogy szükség esetében vasútdíjszabási téren szintén ellenintézkedéseket tehessünk anélkül, hogy a Rumániával megállapított egyenlő díjszabási elbánás elve ellen vétenénk. Ezért a szerződő felek kölcsönösen biztosították maguknak azt a jogot, hogy valamely idegen állam részéről tapasztalt ilyen egyenlőtlen díjszabási elbánás esetében, ennek az idegen államnak az árúit még abban az esetben is kedvezőtlenebb elbánásban részesíthetik, mint saját árúikat, ha ennek az idegen államnak az árúja a másik szerződő fél területén át lép be az egyik szerződő fél területére. Megtörténhetnék azonban az, hogy ez a kedvezőtlenebb díjszabási elbánás csak bizonyos vonalakon vagy útirányokon gyakoroltatnék. Azokon a vonalakon és útirányokon ugyanis, amelyeken az .egyenlőtlen díjszabási elbánás által érintett fél vasútpénzügyi szempontból. előnyhöz jut, ez a fél esetleg nem élne megtorlási jogával ezeket a vonalakat ós útirányokat illetőleg és így esetleg módjában állana amaz idegen állam forgalmát az egyik útirányról a másik szerződő fél hátrányára a neki kedvezőbb útirányra mesterségesen átterelni. Nehogy ezzel a másik szerződő fél érdekei vasútpónzügyi szempontból veszélyeztessenek, ki kellett mondani azt, hogy abban az esetben, ha a szerződő felek egyike a megtorlás jogával élni akar, köteles ezt a jogot valamennyi vasúti vonalán egyenlően gyakorolni. Részletesen megállapítja a szerződós, hogy minő feltételek és kikötések ütköznek az egyenlő díjszabási elbánás elvébe. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a vasutak helyidíjszabásába oly rendelkezések vehetők fel, amelyek az egyenlő díjszabási elbánás elvébe ütköznek ós amelyek célja az, hogy a saját árú kedvezőbb díjszabási elbánásban részesüljön, mint a másik szerződő fél árúja. Ilyen például az a renKépvh. iromány. 1910—1915. LXIV. kötet. 14