Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában
1440 szám. 3 is igen vehette mindazokat a szempontokat kellő módon figyelembe, amelyeket a modern pénzügyi törvényhozástól a háború kitörése előtt joggal megkövetelhettünk. A kényszerítő szükség parancsát a bizottság is szem előtt tartotta, és épen azért a javaslatnak sok olyan rendelkezését fogadta el változatlanul, amelyeket békés időkben elfogadhatatlan oknak tartott volna. A javaslat súlypontja az öröklési illetékre esik. A magyar államnak ezen a címen az évi átlagos bevétele eddig a 10 millió koronát is alig érte el. Ez az eredmény, a külföldi államoknak ugyanebből a forrásból származó bevételeivel összehasonlítva, olyan feltűnően csekély volt, hogy azt csak két körülménnyel lehet megmagyarázni. Az egyik körülmény az, hogy míg a külföldi államok csaknem kivétel nélkül az örökölt vagyon nagyságához mért fokozatossággal szedték ezeket a közszolgáltatásokat, addig a mi törvényhozásunk eddig ezt a tokozatosságot nem ismerte. Az a gyermek, aki atyja után 1000 K t örökölt, épiígy l°/o öröklési illetéket tartozott fizetni, mint az, akire atyja 10,000.000 K örökséget hagyott. A javaslat ezen a téren követi a külföldi államok példáját és behozza az örökölt vagyon nagyságához képest is a fokozatosságot. A másik körülmény, amely a pénzügyi eredményt eddig károsan befolyásolta, az volt, hogy egyrészt az ingó vagyon jelentékeny része kibújt az illeték alól, másrészt pedig az ingatlan vagyon, amely el nem bújhatott, az értékelési szabályok hiányos volta miatt nem a valóságos értékkel került az illeték alá. A javaslat mind a két bajon segíteni óhajt. Az ingó vagyon kinyomozása céljából behozza a felfedező esküt, az ingatlanok értékelésére nézve pedig új, megfelelő szabályokat állít fel, amelyek bizonyára lehetővé teszik, hogy ezután az ingatlanok valódi értékük szerint vonassanak illeték alá. A bizottság a javaslatnak mind a két irányú intézkedését helyesléssel fogadja. Azonban épen az a körülmény, hogy ezek az intézkedések magukban véve jelentékeny bevétel-növekedést fognak eredményezni, arra indította a bizottságot, hogy mai jogrendszerünknek egy szembeötlő igazságtalanságát megszüntesse. Az eddig érvényes szabályok szerint az, aki ingatlant örökölt, az öröklési illetéken felül, amelynek alapja a hagyaték vagy örökrész tiszta értéke volt, még az ingatlan teljes értéke után külön ingatlan vagyonátruházási illetéket is tartozott fizetni. Ez az ingatlan vagyonátruházási illeték a lemenőknél 1*5 °/.i volt, az oldalrokonoknál nedig a tehermentes, vagyis ama rézs után, amelyet az öröklési illeték is terhelt, 1*9 7<>, a megterhelt rész után pedig 4'37o volt. A javaslat ezt a rendszert, — amely mellesleg megjegyezve, rajtunk kívül még csak Ausztriában van meg, — fenn akarta tartani. Az indokolás ugyan maga is elismeri, hogy ez az igazságos adóztatás elveinek nem felel meg, fentartandónak ^élte mégis, mert ez a teher már megszokottá vált és mert ennek az illetéknek elejtése a várt pénzügyi eredményt kockáztatná. ' A bizottság azonban ezt a rendszert fentarthatónak nem véli. Igaz ugyan, hogy a megterhelés eddig is megvolt, azt azonban elviselhetővé tette az a körülmény, hogy az ingatlanok valóságos értéke eddig kipuhatolható alig volt s így az illeték alapja csak a legkivételesebb esetben volt a valóságos érték. Most azonban a javaslat arra törekszik, és a tervezett új szabályok lehetővé is teszik azt, hogy ezentúl a valóságos érték szolgáljon az illeték alapjául. Emellett a javaslat behozza az érték szerint növekedő fokozatosságot is. Ha tehát a külön ingatlan-vagyonátruházási illetéket ezí*
