Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról

1426 szám. 57 dispensare, secundum Canonum autoritatem (II., L., II., C. 2.). Mindazonáltal hazánkban is kifejlődött az egyházi és a világi hatalomnak az az összeszövődése, amely az egész középkort jellemzi, amelyben a határvonalak elmosódtak és egyházi törvények intézkednek világi dolgokban, viszont világi törvények kölcsönöznek külső erőt az egyház szabványainak. A- középkorban ez az összeszövődés többnyire az egyházi szellem túlsúlyát jelentette. Ámde a katholikus egyház uralkodó helyzetében a hitújítás lassan és fokozatosan változást idéz elő. A protestánsok nagy száma, politikai és társadalmi súlya, az általános európai helyzet és a közszellem fejlődése lassú léptekkel a paritás felé vezet, melyet az 1848. évi XX. t.-c. mondott ki véglegesen. Ennek a fejlődésnek mértföldjelzői az 1608 évi bécsi és az 1611. évi linzi békekötés, az 1790/91. évi XXV. ós betetőzésül, az előbb említett 1848. évi XX. t.-c. Jelesül az 1790/91. évi XXVI. t.-c. megadta a protestáns felekezeteknek a teljes autonómiát egyházi, iskolai és vagyoni ügyeiknek intézésében, míg ugyanakkor a kath. egyház jogi helyzete ellenkező irányban fejlődött. A kiváltságos helyzet, melyet ez az egyház, bár csökkent mértékben, még élvezett, épen csak arra szolgált, hogy ne juthasson az önkormányzat birtokába, hanem hogy ellenkezőleg, a »felvilágosodott abszolutizmus < és a Josefinizmus eszmeáramlatainak hatása alatt, a főkegyúri jogcím felhasználásával, mindig teljesebben kerüljön az államhatalom gyámkodása alá. Mária Terézia királynő ugyanis ar Pázmány Péter által Nagyszombatbán alapított s más érsekek által gyarapított egyetemet Budára helyezte át ós számos üresedésben állott apátsággal és prépostsággal gyarapította; az 1773-ban egyházilag feloszlatott jezsuita-rend javait tanulmányi alap néven összesítvén, a tanulmányi alapot az eltörölt jezsuita-rend által ellátott és általában a katholikus nép-, közép- és felsőbb iskolák fenntartására rendelte. Utódja, II. József az eltörölt szerzetesrendek vagyonából a vattásalapot alakította, feladatául tűzvén a magyarországi katholikus egyház közszükségleteinek kielégítését, jelesül az elégtelenül javadalmazott lelkészek kongruájának biztosítását, új lelkészi állások szervezését, szegény templomok segélyezését. Végeredményben eme centralizáló intézkedések, amelyek a főkegyúri jogra való hivatkozással ós kifejezetten a katholikus egyház javára és érdekeinek előmozdítására tétettek, oda vezettek, hogy a katholikus egyház közép- é& főiskolái és az azok fenntartására szolgáló tanulmányi alap, továbbá a katholikus egyház közalapja, a vallásalap, tehát olyan vagyonrészek, amelyek előbb különböző egyházi tényezők kezén voltak, a főkegyúr hivatalos közegének, dikasztériumának rendelkezése, kezelése és közvetlen vezetése alá kerültek. Amíg tehát egyfelől a katholikus egyház a másvallásúakkal szemben fényes közjogi kiváltságok birtokában volt, uralkodó helyzetben állott, addig másfelől a saját életbevágó működési körének egy nagy területén korábbi fönnállását elveszítve, a kormány befolyása mondhatnók gondnokság alá jutott. Az 1790/91. évi országgyűlés mindössze az akkori tényleges birtokállapotot iktatta törvénybe az alapítványokra nézve. A vonatkozó XXVI. t.-c. 12. §-át, mint a vallási béke egyik sarkalatos biztosítókát, itt szószerint idézem: »Evangelicis utriusque confessionis penes conditae hac ratione ac perpetue duraturae legis provisionem circa liberum Suae religionis exercitium, conservationem item templorum Scholarum et parochiarum nec non fundationum omni ratione securis redditis, pro amplius confirmanda inter illés ac romano-cathoicam religionem profitentes reghicolas pace et concordia, statuitur: Képv. iromány. 1910—1915. LXI. kötet. 8