Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról

58 1426. szám. ut queat proprietatem dictorum templomin, scholarum parochiarum et fundationum (....) status possessionis actualis utrinque pro cynosura sumatur, ut fundationes Catholicorum pro Catholicis, Evangelicorum autem pro Evangelicis deinceps convertatur adeoque non modo ab ulteriori harum repetitione profuture ab utrinque praescindatur, verum etiam stb.« (1790 évi XXVI. t.-c 12. §). Gyakorlatilag azonban a törvény e kijelentése a katholikusok helyzetén változást nem eszközölt, mert az egyház közszükségletei re rendelt vallásalap, a katholikus közép- és felsőbb iskolákat ellátó tanulmányi és egyetemi alapok toA^ábbra is a helytartó tanács kezén maradtak. Hasonlókép csupán csak elvi fenntartás jellegével bírt I. Ferencnek az előbb hivatkozott törvény meghozatalát csakhamar követő, 1793. évi augusztus hó 13 án kelt, 19.632. htt. számmal jelzett rendelete, amelyben eltiltotta, hogy a vallás-, tanulmányi és egyetemi alapok nyilvános alapoknak neveztessenek és egyéb közalapokkal összetévesztossenek. mivel <ezen alapok kegyes célra rendelvék, természetüknél fogva ő Felsége legfőbb felügyelete és főkegyurasága alatt állanak és az 1790. évi XXVI. t -c. értelmében is egyedül a katholikusok számára szolgálnak és azokra fordítandók«. De az alapok jellegén k elismerése és biztosítása mellett is a katholikus egyház befolyása legfontosabb közegyházi alapjára és tanulmányi ügyére teljesen háttérbe szorult a kormány rendelkező hatalmával szemben. A dikasztériális kezelés korszakában a katholikus egyház különleges befolyása azáltal nómiieg mégis érvényesült, hogy az egyházi ós tanulmányi ügyek intézésébe bevonatott a prímás elnöklete alatt a helytartótanács kebelében működő egyházi és tanügyi bizottság, amelynek véleménye minden fontosabb ügyben, a helytartótanácsóval együtt, a királyi felség elé volt terjesztendő. Me°: volt tehát még e korszakban a katholikus önkormányzati hatáskörnek ós szervezetnek egy kezdetleges alakja Ámde az 1848. évi törvényhozás, midőn, mint alább bővebben látandjuk, a dikasztóriumnak egész hatáskörét a felelős ministeriumra ruházta át, az egyházi befolyásnak ezt a maradványát is eltörölte és a katholikus -egyház jelzett ügyeit teljesen a kormány rendelkezése alá helyezte. Pedig épen az 1848 évi nagy valláspolitikai átalakulásnak szellemével állott ez a fejlődés a legrikítóbb ellentétben. Mert, ha elfogadható volt az állam közegeinek egyedül a katholikus egyház ügyeiben gyakorolt rendelkező hatásköre akkor, amikor ez az egyház az állam vallás kiváltságaival bírt, nem fogadható el többé akkor, amikor törvényileg az összes bevett vallásfelekezetek közt a teljes egyenlőség ós viszonosság mondatott ki ós amikor a helytartótanács ós kancellária helyébe az országgyűlésnek felelős ministerium lépett, amelynek irányát a mindenkori parlamenti többség van hivatva megszabni. A felállított felelős ministerium örökölte a kancellária ós helytartótanács hatáskörét, amennyiben az 1848. évi III. t.-c. 6. §-a szerint: >> mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. kir. udvari kancelláriának, a kir. helytartótanácsnak ós a kir. kincstárnak . . . köréhez tartoztak s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai ós általában minden honvédelmi tárg}^akban Ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni.* E szakasz folyamányaként a vallás-, tanulmányi és egyetemi alapok kezelése, az azokból fenntartott intézetek igazgatásra a ministeriumra szállott át. De hivatottnak volt-e tekinthető az alapok kezelésénél és az intézetek igazgatásánál a különleges katholikus érdekek képviseletére ós előmozdítására az a ministerium, amely a parlament változó többségének irányításától füg-