Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
84 1413. szám. titkos szavazást tűzzön ki a választások alkalmával.« Szerinte: »ezen Ház és ezen Háznak két elődje 1861. óta ezen magyarázatot adta az 1848-iki törvénynek.« Már abból az okból is jogfosztó célzatúnak tekinti a törvényjavaslatot mert az egyetlen tollvonással el akarja törölni a titkos szavazás lehetőségét. A balközép a titkos szavazás kérdésében a végső cél ós a végső eszköz elméletéhez folyamodott. Tisza Kálmán kifejtette, hogy a nyilvános szavazás híve; de ha meggyőződnék arról, hogy a megvesztegetést más eszközzel megakadályozni nem lehet, kénytelen volna a titkos szavazást elfogadni, mert ez »egyedül marad fenn számunkra, hogy a nép erkölcsiségét a megvesztegetéssel szemben bármikóp megőrizni lehessen « A titkos szavazásról szóló vita mérlegelésénél nem szabad elfelejteni, hogy épen akkor érte el tetőpontját Angliában a titkos szavazás megvalósítására ós ezáltal a választási korrupció kiirtására irányuló agitáció. Említésre méltó még a vitából, hogy Kállay Ödön már a nők választójoga érdekében is szót emelt. Összefoglalva a vita eredményeit, azt kell megállapítanunk, hogy a választójog kérdése belekerült a pártok szenvedélyeinek forgatagába. Igaza volt a kormánynak, hogy az 1848. évi V. t.-c. rendelkezései az idők folyamán reá szorultak világos és szabatos értelmezésre. De ennek az értelmezésnek a 48-as reformalkotás szellemében kellett volna történnie. Az 1872. évi kísérlet lelke és iránya azonban a jogok szűkítése volt. Ezért a javaslat megérdemelte sorsát, amidőn leszorult a napirendről. III. Az 1874. éTi XXXIII. t.-c. A választójog reformja 1874-ben került ismét az országgyűlés elé. Az 1872. évi választás után feléledtek minden oldalról a választást visszaélések miatt hangoztatott panaszok és feltámadt az óhajtás is, hogy reformálni kell a választójogot. De visszaélések alatt a két tábor ismét mási ós mást ért, ós mindegyik más célból és más eredmény reményében követeli az 1848. évi V. t.-c. revízióját. A válaszfelirati vitában 1872. évi szeptember hó 28-án Tisza Kálmán szemére lobbantja a kormánynak a trónbeszédnek a választási törvényre vonatkozó passzusát: »Midőn kijelöli, hogy a választásokat a pártok szenvedélyeinek túlhullámzásától vagy túlcsapásától meg kell védeni ós egyébről semmiről sem szól, ismét ki van jelölve az irány, hogy csak ez ellen szándékoztatnak azok megvódetni. És a kormány hatalmával visszaélés, az illetéktelen befolyás, sőt a megvesztegetés is talán hadd burjánozzanak tovább«. Ugyanakkor Simonyt Ernő igazolja az 1872. évi obstrukciót: »Mert olyan törvényt alkotni, mely megbízóit megfosztja joguktól, magának a törvényhozó testületnek sincs jogában.« Fejtegetéseiben addig megy, hogy nem tartja a megválasztott országgyűlést törvényesnek. E felfogást vallotta szeptember 30-án Irányi Dániel is. Amikor 1873. évi január hó 14-ón Csernátony meginterpellálja a kormányt: szándékozik-e az 1848. évi V. t.-c. hiányainak kijavításáról javaslatot terjeszteni a képviselőház elé, Szlávy József miniszterelnök megígéri, hogy a javaslatot kellő időben elő fogja terjeszteni. Az 1874. évi javaslatot nagyjában és egészében az 1872. évi javaslat szelleme lengi át.
