Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
1413. szám. 259 városrészek szerint szavaznak, az 1874: XXXIII. t.-c. 75. §-ából vette át. Az 1874 : XXXIII. t.-cikk most idézett §-ának szóbanlevő rendelkezését azonban a legtöbb helyen, így egyebek közt a fővárosban sem vitték keresztül a választásoknál. Még kevésbbó lenne indokolt az egyes szavazatszedő küldöttségekre nézve a választók szavazásra bocsátásának sorrendjót városokban megállapítani akkor, amikor a törvényjavaslat értelmében a népesebb városokban megfelelő számban fognak szavazókörök alakíttatni. Emelletíf az egy szavazókörben felvett választók szavazási sorrendjének városrészek szerint való megkötése, csupán megakadályozná a választót abban, hogy a neki legalkalmasabb időpontban jelentkezzék szavazásra, de semmivel sem mozdítaná elő a szavazás gyors lefolytatását. Lényegesen más a helyzet a több községből álló szavazókörökben, mert itt a választóknak közsógenkint történő szavazásra bocsátása egyrészt előmozdítja a szavazási eljárás gyorsaságát, mivel a választói névjegyzékek községek szerint készülnek, másrészt a választókra nézve is előnyös, mivel előre tudják, hogy mikor kell a szavazás céljából a szavazás színhelyén megjelenniök. Ez okból a törvényjavaslat a több községből álló szavazókörökre nézve tentartotta azt a rendelkezést, hogy a központi választmány megállapítja a sorrendet, amelyben a községek választói szavazásra felhivatnak. A 97. §-hoz. A 97. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a szavazásra szolgáló helyiséget minden szavazókörre nézve a választási elnök állapítja meg ós ezen intézkedést közzétóteti, lényegben megfelel az 1913 : XIV. t.-c. 83. §-ában foglalt rendelkezésnek. A törvényjavaslat új rendelkezóskép kimondja, hogy a szavazás céljára a választási elnök által kijelölt középületeket, valamint használatlan nem álló magánépületektt át kell engedni. Eddig ugyanis nem volt törvényes rendelkezés, amely biztosította volna, hogy a szavazási eljárásra alkalmasnak talált helyiségek átengedendők. Ha a szabályozásnak e hiányát a központi szavazás rendszere korában talán nem is lehetett a gyakorlatban érezni, mivel a szavazás rendszerint nagyobb helyeken történt, ahol megfelelő helyiségek bőven állottak rendelkezésre, a szavazás decentralizálásával kapcsolatban nem lehet mellőzni azt, hogy törvényes rendelkezéssel biztosítsuk, hogy a választási eljárás nem fog megfelelő helyiség hiányában nehézségekbe ütközni. A magánépületek átengedését természetesen csak térítés ellenében lehet kívánni. És még térítés ellenében is csupán oly magánópületek kényszer útján való igénybevételéről lehet szó, melyek használatban nem állanak. Magánópület igénybevétele fejében járó térítésnek mórtékét a törvényjavaslat szerint a központi választmány előterjesztése alapján a közigazgatási bizottság állapítja meg. A térítés mértékének kérdésében eszerint a polgári per útja ki van zárva, a közigazgatási bizottság határozata ellen azonban természetesen helye van a közigazgatási szabályok szerint való jogorvoslatoknak. A 98. §-hoz. A 98. §. a szavazóigazolványról rendelkezik, amely a választók személyazonossága ellenőrzésére szolgál. Már az 1899. évi XV. t. c. 154. §-a rendelkezett arról, hogy amennyiben a választók igazolvánnyal láttatnak el, ilyen igazolvány hiánya sem a 33*
