Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

248 1413. szám. sát a 20. §. 5. bekezdése értelmében vélelmezni kell, ha a többi általános kellékeknek és ezenfelül valamely jogcímnek megfelelnek, a névjegyzék tervezetébe hivatalból felvenni köteles, kivéve, ha e személyek valamely nyilvánvaló adat (pl. a számlálólapon szolgáltatott vallomás) szerint írni ós olvasni nem tudnak A törvényjavaslat tehát a 20. §-ban felállított vélelmeknek oly hatályt tulajdonít, hogy azzal szemben az írni és olvasni tudás kellékének hiánya okából csak annak felvételét mellőzheti az összeíró küldöttség, akire nézve az írni ós olvasni nem tudást, vagyis a vélelem alaptalanságát valamely nyilvánvaló adat igazolja, mikor is természetesen felesleges volna az érdekeltet az írni ós olvasni tudás igazolása végett az összeíró küldöttség elé idézni. A törvényjavaslat azáltal, hogy az írni ós olvasni tudásra nézve felállított vélelemnek ily mess/.emenő hatá: t tulajdonít, egyrészt azt kívánja elérni, hogy az írni ós olvasni tudás terhes igazolásának megkívánásával az összeíró küldöttségek az érdekelteket ne zaklathassák, másrészt annak akarja elejét venni, hogy az írni ós olvasni tudás kellékének hiánya alapján visszaélésszerűen ne hagyhassanak ki olyanokat a névjegyzékből, akikre nézve a törvényjavaslat az írni és olvasni tudást vélelmezi. Megjegyezni kívánjuk, hogy a 20. §. 5. bekezdésében felsorolt vélelmek közül a leggyakoribb a 7. pont alatt említett lesz, nevezetesen a számlálólap sajátkezű kitöltésén és aláírásán alapuló vélelem.E vélelem azonban a 20. § szerint csupán azon feltétel alatt áll meg, ha nem merül fel kétség abban az irányban, hogy a számlálólap kitöltése és aláírása magától a vallomást szolgáltatótól származik, vagy hogy rendelkezik-e a vallomást szolgáltató az írni és olvasni tudásnak a törvényben megkívánt mértékével. Ily kétség esetében a vélelem nem forog fenn és ehhez képest az iJletőre nem a törvényjavaslat 63. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés, hanem ugyanezen §. 2. bekezdése lesz az irányadó, amely szerint az érdekeltet az összeíró küldöttség az írni és olvasni tudás igazolása végett megidézni köteles. A 63. §. 1. bekezdésében foglalt szabály a névjegyzék tervezetébe való felvételre vonatkozik ós ezenfelül a törvényjavaslat 69. §-ában foglalt rendelkezés értelmében még csupán az ideiglenes névjegyzék összeállításánál irányadó, de nem terjed ki arra az esetre, amidőn az írni és olvasni tudás kellékének fenforgása az ideiglenes névjegyzék ellen használt jogorvoslatokban tétetik vita tárgyává. Nem zárja ki nevezetesen a törvényjavaslat azt, hogy olyan személynek a névjegyzékbe történt felvételét, akire nézve az írni és olvasni tudás kellékének fenforgását a névjegyzék tervezetének összeállításánál az összeíró küldöttség, az ideiglenes névjegyzék összeállításánál pedig a központi választmány a 20. §. 5. bekezdése ós a 63. §. 1. bekezdése alapján helyesen vélelmezte, az írni és olvasni tudás kellékének hiánya alapján jogorvoslat útján sikerrel meg lehessen támadni, továbbá, hogy az írni ós olvasni tudás hiányára alapított jogorvoslat elbírálásánál az írni és olvasni tudás kellékének igazolását a 20. §. 5. bekezdésében felsorolt valamely vélelem fenforgása ellenére is meg lehessen kívánni. A 63. § 2. bekezdése az írni ós olvasni tudás igazolásának megkívánása tekintetében az összeíró küldöttségek részéről követendő eljárást azokat illetően szabályozza, akik nem esnek a 20. §. 5. bekezdésében felsorolt vélelmek valamelyike alá. Ezekre nézve szabályul mondja ki a törvényjavaslat, hogy amennyiben a névjegyzékbe való felvétel csupán az írni és olvasni tudás kellékének fenforgásától függ, az összeíró küldöttség őket az írni és olvasni tudás igazolása végett megidézni köteles, kivéve, ha a számlálólapon szolgáltatott vallomás alapján vagy egyéb nyilvánvaló adatok szerint írni és olvasni nem tudnak. A törvényjavaslat tehát e részben sem bízza az összeíró