Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

Í413. szám. 249 küldöttségnek teljesen szabad megítélésére, hogy kikre nézve tartja az írni ós olvasni tudás igazolása végett való megidézést szükségesnek, hanem a választójoghoz megkívánt egyéb kellékeknek megfelelő egyénekre nézve a választók névjegyzékébe való felvétel mellőzését csupán abban a két esetben engedi meg, ha az írni ós olvasni tudásnak hiánya vagy az összeíró küldöttség előtt tartott igazolási eljárás eredményekép vagy egyéb más nyilvánvaló adatból állapíttatott meg. Azon személyre nézve, akit az összeíró küldöttség az írni ós olvasni tudás igazolása végett maga elé idéz, a megjelenés a törvényjavaslat 61. §-ában foglalt rendelkezés szerint kötelező és ezen kötelezettségnek nem teljesítése miatt pénzbírság kiszabásának van helye. Ezen szabályozással szemben az 1913 : XIV. t.-c. 50. §-a oly rendelkezést tartalmazott, amely szerint azt, aki az írni és olvasni tudás igazolása végett idézés dacára meg nem jelent, olyannak tekintik, mint aki írni és olvasni nem tud. A törvényjavaslat álláspontjának helyesebb volta — azokon felül, amiket e tekintetben az Általános indokolás során (1. 101. lap) előadtunk — már azon okból is nyilvánvaló, mert ellenkezik úgy az 1913 : XIV. t.-cikk, mint a törvényjavaslat rendszerével, hogy a névjegyzékbe való felvétel az érdekelt akaratától tétessék függővé. A 64. §-hog. A törvényjavaslat 64. §-a az 1874 : XXXIII. t.-c. 38. §-ával ós az 1913 : XIV. t.-c. 47. §-ával megegyezően mondja ki, hogy a választót szabály szerint csak egy névjegyzékbe lehet felvenni. Az 1874 : XXXIII. t.-c. 38. §-a szerint a felvétel azon község névjegyzékébe törtónt, amelyben a választónak az összeíráskor rendes lakása volt. Az 1913 : XIV. t.-c. 47. §-a szerint a felvétel annak a szavazókörnek, illetőleg községnek névjegyzékébe történik, ahol a választó az összeíráskor lakik Az 1913 : XIV. t.-cikk tehát szemben az 1874 : XXXIII. t.-cikkkel, a névjegyzékbe való felvételnél nem kívánja meg annak vizsgálatát, hogy a választónak azon a helyen, ahol az összeírás időpontjában lakik, rendes lakása (lakóhelye) van-e. Az 1913 : XIV. t.-cikknek ezen álláspontja teljesen indokolt volt annak következtében, hogy a választójog általános kellékei közé felvette az állandó lakóhelyet is ós ennek ismérvéül az ugyanazon községben bizonyos időn át tartó lakást állította fel. A törvényjavaslat mellőzvén az állandó lakást, mint a választójog általános kellókét (1. Általános indokolás 67. lap), az 1874 : XXXIII. t.-cikk álláspontjára tér vissza ós olykép rendelkezik, hogy a választót annak a szavazókörnek, illetőleg községnek névjegyzékébe kell felvenni, ahol az összeíráskor rendes lakóhelye van. Az 1874 : XXXIII. t -cikk szerint nem volt kivétel azon szabály alól, hogy minden választót csak egy névjegyzékbe lehet felvenni. A most idézett törvénycikk 38. §-a csupán azt engedte meg, hogy azok, akik oly ingatlanbirtokra, kereskedelmi, gyár- vagy ipartelepre alapítják választói jogosultságukat, amely rendes lakásukon kivül, más községben vagy más választókerületben fekszik, maguk jelölhetik meg, hogy rendes lakhelyükön vagy az ingatlanbirtok, kereskedelem, gyár- vagy ipartelep fekvése szerint kívánnak a névjegyzékbe felvétetni. Az 1913 : XIV. t.-cikk bizonyos esetekben megengedte azt, hogy a választó több névjegyzékbe is felvétessék. Nevezetesen ezen utóbb idézett t.-c. 47. §-a szerint az állami, törvényhatósági vagy községi alkalmazottakat ós a közintézeteknól, közalapítványoknál (közalapok), állami üzemnél, nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál vagy egyletnél alkalKépvh. iromány. 1910—1915. LVIII. kötet. 32