Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-CCXCVII. Törvényjavaslat a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. törvénycikk életbeléptetése tárgyában

COXCVII. szám. 397 c) az 1883. évi VIL t.-c. 1. §-ában említett pénzintézetek valamelyikénél elhelyezett tőkéik után hnzott és az idézett törvényben megállapított adóval megrovott kamatok összegének hetven százaléka; 4. más hazai s viszonosság esetén külföldi vállalatok részvényei vagy üzletrészei után élvezett osztalékok, ha az illető hazai vagy külföldi vállalat részvényeinek, vagy üzletrészeinek több mint egy ötöde az adóköteles vállalat tulajdonát képezi, vagy ha az illető hazai vagy külföldi vállalat részvényeinek illetve üzletrészeinek több mint 15°/o-a már az 1915-iki üzleti évvégén a vállalat tulajdonát képezte és azóta állandóan a tulajdonában van; 8. az igazgatóság vagy felügyelő-bizottság tagjainak, úgyszintén a választmányi tagoknak és a napi biztosoknak ebbeli minőségükben bármely elnevezés szerint járó javadalma. 3. §. Az előző 2. §. 3. a) és b), továbbá 4. pontjai értelmében megengedett levonásnak csak azzal a korlátozással van helye, hogy e levonás folytán a vállalat terhére a jelen törvény alapján az 1917—1921. évekre legfeljebb 50°/o-kal, azontúl pedig legfeljebb 30°/o-kal kisebb adó vethető ki annál az összegnél, amely adó gyanánt kivetendő lenne, ha a szóbanforgó levonásoknak nem volna helye. A 2. §. 3. a) pontjában foglalt rendelkezések szempontjából úgy a betétek, mint az értékpapírok állaga az üzleti óv minden egyes hónapjának zárlata szerint mutatkozó átlag alapján veendő számba, az értékpapíroknál olyképen, hogy az átlag értékpapír-nemenként a névérték alapján számítandó ki s az így mutatkozó átlag értéke az üzleti óv utolsó tőzsdei árjegyzésének megfelelően állapítandó meg. Amennyiben a leltári vagyon részben vagy egészben a hadi üzleti évek valamelyikének folyamán értékesítve lett, az elért vételárból a leltárnak a háború befejezte utáni időben az előbbi állagra való kiegészítésére valószínűleg szükséges összegek adómentesen tartalékolhatok. 4. §. Az 1909. évi VIII. t.-c. 19. §-a helyébe lép: Azok az önsegélyző szövetkezetek, amelyek üzletüket tagjaikon kívül senki másra ki nem terjesztik, a tagok üzletrészeiből gyűjtött üzleti tőkén kívül idegen tőkét — az alábbi kivételektől eltekintve — nem használnak, a kezelési vagy bármi más költségek hozzászámításával tagjaiktól a jegybank azon évi legmagasabb váltóleszámítolási kamatlábát legfeljebb három százalékkal meghaladó, de nyolc százalókig bármikor emelhető kamatnál magasabb időszaki kamatot nem szednek: az üzletrészek hat százalékának erejéig adómentességben részesülnek. Idegen tőke megengedett felhasználásának csak azok az esetek tekinthetők, ha ezek a szövetkezetek: a) a tagok által beszolgáltatott árúkra vagy cikkekre vesznek fel bárhol előleget; b) tagjaiknak árúváltóit bárhol leszámítoltatják; c) saját ingatlanaikra jelzálogkölcsönöket vesznek fel;