Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1270. Törvényjavaslat a Rábaszabályozó Társulat vizrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1904:XXXIX. t.-c. módosítása tárgyában

1270. szám. 7 vizsgált munkálatok költségei után lenne adóvisszatérítésben részesítendő, ez az intenció nem érvényesülne és a társulat — önhibáján kívül ós méltánytalanul — hátrányt szenvedne, mert a munkálatok jelentékeny részének végrehajtása 1909. évi december 31-ike utáni időre esik ós ezek költségeit az 1881 : XLII. t.-c. 15. §-ának második bekezdésében foglalt megszorítás következtében utólag nem liquidáltathatná. Harmadsorban új rendelkezés teendő abban az irányban is, hogy a társulatnál az új osztályozás ós kivetési kulcs szerint való teherviselés mely időtől vegye kezdetét, mert a törvény 13. §-ában foglalt rendelkezésnek, amely szerint a társulati járulékoknak a megállapítandó új osztályozás és kivetési kulcs szerint való kivetése 1910. évi január 1-én veendő foganatba, a fentebb előadott okoknál fogva nem volt érvény szerezhető. A társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséhez szükséges e rendelkezések tétele végett van szerencsém az 1904 : XXXIX. t.-c. módosítására vonatkozó ezt a törvényjavaslatot benyújtani. A társulat pénzügyi viszonyai rendezése módozatainak megállapításánál abból indultam ki, hogy az 1904 : XXXIX. t.-c. a társulatnak a munkálatok végrehajtására nyújtandó állami előlegek, valamint az államkincstárral szemben a korábbi időkből fennálló társulati tartozások után a kamatmentességet arra az időre kivánta biztosítani, amíg a társulat az 1897. év végéig megejtett liquidáció óta 1909. évi december 31-ig végzett munkálatok költségei után nem részesül adóvisszatérítésben. Miután az alábbiakban előadandók szerint megfelelő törvényhozási rendelkezés esetén mi nehézségbe sem ütközik az, hogy a megejtendő liquidáció során^ az 1909. évi december 31 ig befektetett alapbefektetési költségek külön állapíttassanak meg ós az ezek után járó adó visszatérítés úgy, amint azt az 1904 : XXXIX t.-c. 7. §-a rendelte, már 1910. évi január 1-től kezdve folyósíttassék : a nyújtott állami előlegek és a korábbi időkből fennálló tartozások kamatmentessógét az idézett törvény 6. §-ában megállapított határidőn, vagyis 1910. évi január 1-én túl kiterjeszteni annál kevésbé volna indokolt, mert az 1904 : XXXIX. t.-c. meghozatala alkalmából még nem lehetett számolni azzal a körülménnyel, hogy a társulat az 1909 : V. t.-c. rendelkezéseinek végrehajtása folytán, amint azt alább kifejteni szerencsém lesz, az 1897. évi liquidáció alkalmával megállapított alapbefektetés után is adóvisszatérítés többletben, amely 53.641 K 88 f-t tesz ki, fog részesülni. A törvényjavaslat 1. §-ában tehát a társulatnak az államkincstáiTal szemben, az 1904: XXXIX. t.-c. 6. §-a alapján 1916. évi január 1-ón fennállott tartozása 1910. évi január hó 1-től 'való kamatfizetési kötelezettség fentartásával vétetik számba. E tartozás 5,937.975 K 48 f-t tesz ki. Az 1. §. megállapítja, hogy e tartozás részben való törlesztésére fordítandók azok az újabb adóvisszatéritósi összegek, amelyek a társulatnak 1910 — 15. évekre esőleg járnak. A törvényjavaslat 2. §-a megállapítja, hogy a társulat az államkincstárral szemben az 1. §. szerint a fennálló tartozásából a részleges törlesztések megtörténtével megmaradó összeg után 1914 évi január 1-től számítva 4°/o-os kamatot, -— tehát annyit tartozik fizetni, amennyit az 1904: XXXIX. t.-c. állapított meg és amennyi e törvényszakasz értelmében a tartozás összegének megállapításánál, a törvényjavaslat 1. §-ában feltüntetett összegben, a társulat terhére Íratott. A 2. §. továbbá a mai helyzetnek megfelelő intézkedéseket tartalmaz a szóbanforgó tartozásnak a kölcsön fölvétele útján való' visszafizetése iránt. A kölcsön fölvételt ug}^anis fix termi-