Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1270. Törvényjavaslat a Rábaszabályozó Társulat vizrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1904:XXXIX. t.-c. módosítása tárgyában

8 1270. szám. nushoz kötni, amint azt az 1904: XXXIX. t.-c. tette, a mai pénzügyi viszonyok között nem lehet, hanem azt a módozatot kellett választani, amellyel a Temesbégavölgyi vízszabályozó társulat részére az 1902: XXII, t.-c. alapján nyújtott állami előlegek visszafizetése céljából felveendő kölcsön ügye is 1913: IX. t.-cikkel rendeztetett, nevezetesen, hogy a társulat tartozik megfelelő összegű kölcsönt a pénzügyminister ezirányú felszólításának vételétől számított egy éven belül fölvenni, amit ha megtenni elmulasztana, a szükséges kölcsönt a pénzügyminister veszi fel a társulat terhére. A 3. §. a társulat részére folyósítandó adóvisszatérítésekről szól. A jelen törvényjavaslat 1. §-ával fentartatván a társulatnak az 1904: XXXIX. t.-c. 6. §-ában megállapított az a kötelezettsége, hogy a részére, az idézett törvény 5. §-a alapján folyósított állami előlegek és a korábbi időkből fennálló tartozása után 1910. évi január hó 1-től kezdődőleg 4°/o-os kamatot tartozik fizetni: ezzel szemben, a fentebb már kifejtett okokból, gondoskodni kellett arról, hogy viszont az adó visszatérítésre vonatkozó igény is 1910. évi január hó 1-től kezdődőleg biztosítassók a társulat részére. A társulat munkálatai a fentebb részletesen ismertetett nehézségek miatt az 1904: XXXIX. t.-c. megalkotásakor számításba vett 1909. év után nyerhetvén csak befejezést, a társulat által létesített munkálatok költségeinek liquidálása 1910. év helyett csak a folyó 1916. évben lesz megejthető és pedig a végleges rendezés érdekében az 1897. év végóig megejtett liquidació óta a liquidació napjáig befektetett és államilag felülvizsgált összes, liquidsció tárgyát eddig nem képezett, munkálatok költségeire nézve. Természetes azonban, hogy az ekként liquidalandó összes alapbefektetési költségek után a társulat nem részesülhet 1910. évi január 1-től kezdődőleg adóvisszatérítósben, hanem a megállapítandó alapbefektetési költségeknek csakis ama része után, mely az 1909. évi december 3i-ig végzett és államilag jelülvizsgált munkálatokra esik. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a megejtendő liquidatió alkalmával az alapbefektetési költségeknek ez a része külön is megállapíttassék. Az ekként az 1909. óv végóig külön megállapítandó alapbefektetési költségek után az 1910. évi január hó 1-től 1915. évi december 31-ig terjedő 6 évre járó adó visszatérítés a jelen törvény 1. §-a értelmében a társulatnak a kincstárral szemben 1916. évi január hó 1-én fennálló és az 1910. évi január hó 1-től kezdve járó 4°/o-os kamatok figyelembevételével 5,937.975 K 48 f-t kitevő tartozása részben való törlesztésére fordítandó, illetőleg számolandó el. Ugyanezen tartozás részben való törlesztésére lesz az idézett §. értelmében elszámolandó az az adóvisszatérítési összeg is, mely az 1909 : V. t.-c. rendelkezéseinek végrehajtása folytán az 1897. év végéig megejtett liquidatió óta befektetett újabb alapbefektetési költségekre nézve a fentiek szerint megejtendő liquidatió alapján folyósítandó adóvisszatérítésen kívül a társulatot az 1913., 1914. és 1915. évekre megilleti. Az 1897. évi liquidatió alkalmával megállapított 8,913.094' írt 39 kr. alapbefektetési költségből és az 1902. ó^i liquidatió alkalmával megállapított 108.224 frt. 97 kr. szoros értelemben vett évi íentartási (regié) költségből ugyanis mindeddig csak annyi lett a társulat javára adóvisszatérítés alapjául érvényesítve, amennyi e költségekből a társulat kötelékébe tartozó összes területből az adóalapul szolgáló földadósorozati munkálatokban már mentesített, tehát megjavult állapota szerint felvett területekre arányszámítás szerint esett.