Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1294. Törvényjavaslat a nyilvános számdásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII.törvénycikk életbeléptetése tárgyában

154 1294. szám. a más vállalatok részvényeiből vagy üzletrészeiből eredő bevételeket is, 13 vállalati adó alapjából le legyen vonható. A megoldásnak e mellett a módja mellett szól az is, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok ós országokban sem vonhatók le a vállalatok tárcájában levő értékpapírokból eredő bevételek a vállalati adó alapjából, s ez a megoldás nemcsak adótechnikai szempontból is a legegyszerűbb és leghelyesebb megoldás, de ezenfelül előnye az is, hogy az Ausztriával megkötött s az 1908 : XIV. törvénycikkbe foglalt egyenes adóügyi egyezménynek egyöntetű végrehajtását is akadálytalanul lehetővé teszi. Ez alkalommal célszerűnek tartom egyúttal, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ós egyletek megadóztatása az elavult 1875 : XXIV. törvénycikk helyett a modern 1909 : VIII. t.-c. alapjaira fektettessék s ezért azt bátorkodom javasolni, hogy az 1917.-évi január hó 1-vel az alábbi módosításokkal az 1909 : VIII. t.-c. s az ezt kiegészítő 1912 : LIII. t.-c. 6 — 9. és 39. §-ai hatályba léptettessenek. A módosítások egyike az adó kulcsára vonatkozik, amely a háború következtében igényelt nagyobb bevételek biztosítása céljából nem hagyható meg az 1909-ben tervezett mérvben, hanem azt a 10°/o-nál többet nem jövedelmező iparvállalatoknál ós a szövetkezeteknél általában az eddigi 10°/o-ban meghagyva, más vállalatoknál, ha jövedelmezőségük nem is haladja meg a 10°/o-ot, 12°/o-ban vélem megállapítandónak úgy, hogy a jövedelmezőségnek 5 — 5°/o-kal való emelkedése esetén a többlet után az adókulcs 2—2°/o-kal emelkedjék, amíg az 25°/o-ot meghaladó jövedelmezőség esetén a többlet után iparvállalatoknál és szövetkezeteknél 18°/o-ot, más vállalatoknál 20°/o-ot el nem ér. A másik módosítás az, hogy a bányavállalatok ezután is a ma érvényben levő bányaadótörvény alapján adóznának, mivel a nem nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatokra nézve az 1875 : XXVII. t.-c. továbbra is hatályban marad. Ezek után áttérek a javaslat egyes szakaszainak megokolására. Az l! §-hoz. E szakasz a fentebb elmondottak után további megokolást nem igényel. A 2. §-hoz. E szakasz 2. és 3. pontja 'az ingatlanokból és a vállalatok által pénzintézeteknél elhelyezett betétekből eredő bevételek kétszeres megadózását van hivatva kikerülhetővé tenni. Éhez képest a mérlegszerű nyereségből levonható az az adóalap, mely mint ilyen a 2. pontban említett ingatlanoknál föld- vagy házadóval már terhelve van; a 3. pontban foglalt és a saját tulajdont alkotó takarékbetétekre vonatkozó levonás pedig megfelel a ma érvényben levő 1883. évi VII. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezéseknek. A 4. pontban foglalt rendelkezés a kétszeres megadóztatás elkerülését célozza oly esetekben, amikor valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat más vállalat részvényeinek vagy üzletrészeinek jelentékeny részét tárcájában tartja. Ilyen fiók-vállalatok létesítése közgazdasági életünk igen ked-