Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1294. Törvényjavaslat a nyilvános számdásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII.törvénycikk életbeléptetése tárgyában

1294. szám. 155 veit alakulata s ha akkor, 'amikor a tőkekamat- és járadékadó alól mentes állami kötvények kamatjövedelmének a levonását is megszüntetjük, nem is volna indokolt, hogy a vállalatok tárcájában levő egyes részvények vagy üzletrészek osztaléka a vállalat adóalapjából levonható legyen; viszont nem volna célszerű olyan intézkedésnek adótörvényeinkbe való beiktatása, amely hazai vállalataink részére ily fiókvállalatok létesítését lehetetlenné tenné vagy megnehezítené. Sőt azt tartom, hogy közgazdasági életünk erősítése érdekében nem is volna célszerű az ebben a pontban foglalt kedvezményt csak más hazai vállalatok részvényeire vagy üzletrészeire korlátozni, hanem azt viszonosság esetén külföldi vállalatok részvényeké és üzletrészeire is kitérj esztendőnek vélem. Az utolsó pontban foglalt helyesebb meghatározás megfelel az 1915. évi XXI. t.-c. 7. §-a 4. pontjában foglalt rendelkezéseknek. A 3. §-hoz. E szakaszra vonatkozólag a már előadottakon felül csupán azt jegyzem meg, hogy a vállalat jövedelmezőségének megállapítása érdekében szükséges meghatározása a saját tőke fogalmának megfelel az 1909. évi X. t.-c. 19. S-ának 2. b) pontjában, illetőleg ezt kiegészítőlég az 1912. évi LIII. t.-c. 20. §-ában foglalt rendelkezéseknek. A 4. §-hoz. E szakasz a kettős adóztatás elkerülését célozza. A tőkekamat- és járadékadóról szóló 1875. évi XXII. t.-c. 6. §-ának c) pontja szerint ugyanis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ós egyletek által felvett és jelzálogilag biztosított tőkék kamatai után a tőkekamatadót a kamatokat kifizető társulat tartozik a kamatélvező rovására levonni és az illető adóhivatalba beszolgáltatni. Amilyen helyes az államkincstár érdekei szempontjából ez az intézkedés akkor, ha a kamatélvező magánszemély, annyira nem indokolt az, ha maga a kamatélvező, azaz a hitelező is nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet. Az ilyen kölcsöntőke ugyanis miben sem különbözik a kölcsönadó vállalat egyéb kölcsöneitől, s tekintettel arra, hogy annak kamatjövedelme a vállalat nyereség- és veszteségszámlájában már benfoglaltatik, ez helyesen csak a vállalati adó alá vonható és a tőkekamat- és járadékadó kivetésének ebben az esetben nincs létjogosultsága. Az 5—6. §§-hoz. E szakaszok az elmondottak után további megokolást nem igényelnek. Budapest, 1916. évi június hó 14-én. Téleszky János s. k., m. hir. pénzügyminister. • 20*