Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1294. Törvényjavaslat a nyilvános számdásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII.törvénycikk életbeléptetése tárgyában

1294. szám. 153 Melléklet az 1294. számú irományhoz. Indokolás a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. t.-c. életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslathoz. Az 1909. évi egyenes adóreform a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak nyereségét kétféle adóval terhelte meg. Nevezetesen: 1. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak azt a nyereségét, mely lényegében megfelel a magánszemélyek ama bevételeinek, amelyek a kereseti adó és a tőkekamat- és járadékadó tárgyát képezik, kereseti adó címén az 1909. évi VIII. törvénycikkben akképen vette adó alá, hogy úgy a tőkekamat- és járadókadó alá tartozó, mint az ez alól az adó alól mentes értékpapírok kamatjövedelmeinek a mérlegszerű nyereségből leendő levonását továbbra is fenntartotta; 2. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak összes nyereségét, beleértve az adóköteles ós adómentes értékpapíroknak kamatjövedelmét is, jövedelemadóval terhelte meg. Ez a megkülönböztetés, illetve kétféle alapon való megadóztatás, ha talán indokoltnak is látszhatott 1909-ben, amikor a törvényalkotás célja nem az állami bevételek fokozása, hanem az addig kizárólag hozadéki adókon nyugvó egyenesadórendszernek a személyes jövedelemadó beiktatásával való reformja volt, semmiképen sem volna indokolható ma, amikor arról van szó, hogy hozadókadórendszerünk változatlan fenntartása mellett az államkincstár bevételeinek lényeges emelkedésére törekedjünk. Ha ez a természetes személyeket s a velük egy tekintet alá eső jogi személyeket, illetőleg elsősorban legcélszerűbben a jövedelem- ós vagyonadónak az eddigi hozadékadók változatlan fenntartása mellett való behozatala által látszik elérhetőnek, úgy viszont a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok é& egyletek nyereségében rejlő kétségtelenül igen jelentékeny adóforrás nagyobbmérvű kiaknázására az a mód kinálkozik a legalkalmasabbnak, ha megszüntetjük azt a kedvezményt, hogy a vállalat birtokában levő akár tőkekamatés járadékadó alá eső, akár ez alól az adó alól mentes értékpapirokból eredő bevétel, ideértve, a részletes indokolás során előadandó kivételtől eltekintve* Képv. iromány. 1910—1915. LIV. kötet. 20