Képviselőházi irományok, 1910. LII. kötet • 1256-1268., CCLIX-CCLXXXIV. sz.
Irományszámok - 1910-1267. A Magyarország és Horvát-Szlavon- s Dalmátországok kisebb egyesítet címerének megállapítása céljából kiküldött magyar országos bizottság jelentése
146 1267. száffi. Meg sem említve az idézett kiegyezési törvény magyarázata, felfogása és végrehajtása körül támadt mindazon nézeteltéréseket és vitákat, amelyek a regnikoláris deputációk tanácskozásainak tárgyát már képezték és amelyekre nézve a horvát-szlavón és dalmát országgyűlés jelenlegi törvénykezési időszakának megnyitása alkalmával az 1913. december 22-iki legfelsőbb királyi < kézirat is igérte, hogy a kiegyezésben előírt módon orvosoltatnak, de még mindig arra várnak, hogy jól felfogott közös érdekből kölcsönös megelégedésre elintézést nyerjenek és dacára ezen regnikoláris bizottsági tárgyalások világosan meghatározott céljára és körére, az alulirt regnikoláris deputáció azon véleményen van, hogy bizonyára a kívánt célhoz fog vezetni, Füogyha — habár csak főbb vonásaiban is — megemlíti a közvetlen indokokat, amelyek miatt O Felsége az 1915. december 24-én kelt legfelsőbb leiratával a regnikoláris deputáció kiküldetésére Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlését kegyelmesen felhívta, s ehhez Magyarország országgyűlése a maga részéről hozzájárult. A »Budapesti Közlöny/ 1915. évi október 12-én kelt 236. száma közölte a Bécsben 1915. évi október hó 11-én kelt a cs. és kir. Ház és a külügyek közös ministeróhez intézett legíelsőbb kéziratot az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinél ezentúl használandó közös címerről, valamint a Bécsben 1915. évi október 10-én kelt, a Nagyméltóságú Ministerelnök Úrhoz intézett legfelsőbb kéziratot, mellyel Ő Felsége a Szent-István korona országai egyesített címereinek új leírását jóváhagyni kegyeskedett, avval a további rendelkezéssel, hogy a magyar állami pecséten is a Szent-István korona országainak ekképen megállapított új címere használtassák, végül a hadi- és hajóhadparancsot a hadsereg zászlaja és vezérzászlójáról és a hadi tengerészet lob ogój áról. Az első helyen említett legfelsőbb kézirathoz mellékeltetett a közös osztrák-magyar címer leírása is, amely szerint a közös címernek ez idő szerint két kategóriája állapíttatik meg: a »közép« és a »kis« címer, míg a nagy címer megállapítása későbbi időpontra marad. Nem óhajtván részletesen foglalkozni az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek ezen újonnan rendezett jelvényeivel Dalmát-Horvát- és Szlávonoi'szágok közjogi helyzetének szempontjából, a regnikoláris deputáció csak azt említi meg, hogy a horvát nemzetnek törvényben biztosított érdekei megkívánták volna, hogy a hadsereg zászlajának és vezérzászlaiának, valamint a haditengerészet lobogójának újból való rendezésénél érvényre jusson Horvát-Szlavón- ós Dalmátországoknak alaptörvényben biztosított külön közjogi és politikai individualitása és külön területe; nem hagyhatja továbbá megjegyzés nélkül az ugyanabban a leírásban foglalt »közép« címert sem, amennyiben az a Szent-István korona országai egyesített címereinek összeállítását illeti. A kiegyezési törvény 62. § ában elrendeli, hogy a Szent-István korona valamennyi országai közős ügyeinek megjelölésénél Magyarország s Dalmát-Horvát- és Szlavonországok egyesített címerei használtatnak. A 62. §. ezen szabálya nyilvánvalóan szigorúan konstitucionális természetű, melyet szorosan és kizárólagosan kell magyarázni és melyet például nem lehet összhangzásba hozni az 1869: XII. t.-c. 5. §-ának azzal a rendelkezésével, hogy a vert arany- és ezüstpénzen Erdély címere is használandó. Mert hogyha a 62. §. rendelkezésének természete máskép magyaráztatnék is, mégis megdönthetetlen marad, hogy egyetlenegy kiegyezési szabályt sem megváltoztatni, sem autentikusan magyarázni nem lehet semmiféle más állami cselekvénnyel, mint csakis olyannal, amely magában a kiegyezési törvény 70-ik §-ában van előírva.
