Képviselőházi irományok, 1910. LII. kötet • 1256-1268., CCLIX-CCLXXXIV. sz.

Irományszámok - 1910-1267. A Magyarország és Horvát-Szlavon- s Dalmátországok kisebb egyesítet címerének megállapítása céljából kiküldött magyar országos bizottság jelentése

1267. szám. 147 Azonban a mostani tárgyalásnak már fent kitüntetett pontosan körülhatárolt ügykörére való tekintettel az alulirott regnikoláris bizottság nem terjesztheti ezen regnikoláris bizottságok tárgyalása alá az osztrák-magyar monarchia közös intézményei új címerének és a hadsereg új zászlaja és vezórzászlaja, valamint a haditengerészet lobogójának fogyatkozásait, — amely fogyatkozásokra nézve a deputáció és vele az egész horvát nemzet bizton elvárja, hogy közös egyetértéssel ki fognak küszöböltetni, mihelyt a mostani nagy idők feladatait, amelyekben a trón" ós haza közös védelme legelső és legszentebb gondunkat képezi ós összes fizikai és ideális erőinket abszorbeálja, szerencsésen végrehajtottuk. E reménye .kétsógkivül erőt nyert az által is, hogy a jelenlegi kérdés gyorsan ós készséggel tereltetett a törvény és az alkotmányosság normális útjára. Ezért az alulirott regnikoláris bizottság haladéktalanul azon ügyre kivan áttérni, amely e tárgyalások okát ós célját képezi, vagyis Szt. István koronája országainak újonnan rendezett úgynevezett »kis;< címerére. A kiegyezési törvény 1. §-a szerint Magyarország s Dalmát-Horvát ós Szlavonországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek nemcsak külállamok irányában, hanem az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok irányában is. Ezen az alapgondolaton nyugszik Magyarország s Horvát-Szlavon-Dalmátországok között az egész pozitív közjogi szervezet, amiből kétséget kizáróan következik., hogy Magyarország fogalma ós elnevezése O Felsége uralkodása alatt álló többi országok irányában sem lehet azonos a Szent István korona országai fogalmával ós elnevezésével, A^alamint, hogy Magyarország címere a kiegyezési törvény által közösöknek rendelt ügyekben semmiesetre sem, így tehát az 0 Felsége többi országaival szemben való viszonyban sem pótolhatja azt a címert, amelyet a kiegyezési törvény 62. §-a a magyar korona összes országainak közös ügyei' részére megjelölt akként, hogy az Magyarország s Dalmát-Horvát és Szlavonországok egyesített címereiből áll. Igaz, hogy az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinél használandó címer kérdése eddig általános törvényben szabályozva nem volt; mindazonáltal voltak egyes különleges esetek, amelyekben a közös jelvények a fenti elvek szerint rendeztettek. így már az 1867 : XVI. t.-c., melynek hatálya a kiegyezési törvény 4-ik §-a értelmében Horvát-Sziavon-Dalmátországok területére is elismertetett, annak VI. cikkében elrendeli, hogy úgy az osztrák valamint a magyarhorvát kereskedelmi hajók egy és ugyanazon lobogót használnak, mely az eddigi jelvényekkel a magyar korona alatti országok szineit és címerét egyesíti, amely teljesen helyes és világos törvényes rendszabályra azonban a későbbi törvényes és rendeleti intézkedések sajnos nem voltak tekintettel. Továbbá fennáll az 1897. évi szeptember hó 4-ón 11.218. szám alatt kelt báni rendelete (a ?Sbornik« 70. száma) a cs. és kir. közös külügyministernek 1897. évi július hó 30-án kelt a konzuli bíróságok szervezési és ügyviteli szabályainak megállapítására vonatkozó rendeletének kihirdetése tárgyában. E rendelet 5-ik §-ában elrendeli a konstantinápolyi ausztriai cs. kir. és m. kir. konzuli főtörvényszéknek a mellékelt minta szerinti pecsétjét, amely két címert foglal magában, az osztrák sast és Szt. István korona országai egyesített címerét. Megemlíthető itt az is, hogy az osztrák-magyar bank bankjegyein (amennyiben persze e banknál a bankjegyek szabadalmazott kiadása közös állami intézménynek tekinthető), az 1911 : XVIII. t.-c. által jóváhagyott alapszabály 82-ik cikke értelmében az osztrák-magyar monarchia úgy 19;