Képviselőházi irományok, 1910. LI. kötet • 1219-1255. sz.
Irományszámok - 1910-1240. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministernek az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet 1913. évi és 1914. első félévi állapotára vonatkozó jelentése tárgyában
1-240. szám. 109 A jelentésből kitetszőleg az intézet adminisztrációja a feladatnak pontosan megfelelt. E részben nem lehet eléggé kiemelni azt a mélyreható újítást, hogy amíg azelőtt a magasabb fizetések után járó országos tanítói nyugdíjintézeti járulékok iránt mindenkor külön történt intézkedés, addig most a felmerült technikai akadályok elhárításával az adminisztráció egyszerű sí ttetett, akként, hogy azok után a fizetésemelések után, amelyek az állampénztárból utalványoztattak, az országos tanítói nyugdíj- és gyámalapot megillető járulókok az utalványozással egyidejűleg rovattak ki, ami körülbelül 20.000 ügydarab megtakarítást jelent, ami nemcsak azt jelentette, hogy úgy a központi, mint a külső adminisztráció, a tetemes munkatöbblettől szabadult meg, hanem azt is, hogy a tanítók a fizetési többlet után járó 50°/o-os egyszersmindenkorrai díjat különösebb megterheltetés nélkül akkor róhattak le, amikor a magasabb fizetés élvezetébe léptek. És csak így vált lehetségessé, hogy amíg a régebbi fizetési törvényeknek a nyugdíjjogosultság szempontjából való végrahajtása több évre terjedt, N addig a mostani, mérvük szerint legnagyobb fizetési törvények végrehajtása a jelentésben felölelt időszakban jórészt befejezést nyert, ami kitűnik abból, hogy az 1913. évben a tanítók terhére 4,596.970 K 95 fillér egyszersmindenkorrai díj Íratott elő, és hogy amíg az 1912; évrőlszóló jelentésnek 910.704 K 57 f vagyonapadásról kellett beszámolni addig az 1913. évi jelentés a tetemesen emelkedő terhek dacára, az 1913. évben 862.682 K 38 f, az 1914. I. felére szóló jelentós pedig további 121.965 K 72 f vagyongyarapodást mutat ki. Az a körülmény azonban, hogy az országos tanítói nyugdíj - és gyámalap rendkívüli jövedelmei az összes érdekeltek javára pontosan utóiérettek ós hogy ennek következtében most nagyobb összegű vagyonszaporodás állott elő, nem változtat természetesen azon a tényen, hogy az alap bevételei a kiadások fedezésére nem elegendők ós így a legközelebbi években várható tőke illetőleg vagyonapadás elkerülése, céljából égetően sürgősnek mutatkozik, hogy az alap vagyoni viszonyai a tanítói' nyugdíjtörvények megfelelő revíziójával rendeztessenek. Áttérve a részletekre, megállapítható mindenekelőtt, hogy noha a már említtetek szerint az 1913. évben 1.525 állami polgári ós gyógypaedagógiai intézeti tanító a nyugdíjintézetből kihagyatott, a tagok száma végeredményben 56-tal, illetőleg 1.581 taggal emelkedett, ami a népoktatási ügyünk természetes folytonos fejlődéséről tesz tanúságot. Az 1914. I. felére kimutatott aránylag kisebb tagszaporulat csak arra vall, hogy új tagok jelentkezése természetszerűen inkább a tanév első felére esik. Ami pedig azt a körülményt illeti, hogy mindig vannak oly tanítók, akik felvételük iránt késedelmesen jelentkeznek, ami a kezdőfizetés megterhelésétől való huzódozásra vezetendő vissza, kétségtelen, hogy ezen a téren folytonos javulás tapasztalható, ami kitűnik abból, hogy a tagok száma és a fenntartói díjjal megterhelt állások száma közötti különbség évrőlévre kisebb, mégis felmerül a kérdés, hogy nem lehetne-e a mulasztókkal szemben bírságolás alakjában oly kényszereszközt statuálni, amelynek enyhe és szórványos alkalmazása is eljuttatna a kivánt eredményhez. A 2-ik pontból kitűnik, hogy az alap rendeltetésszerű kiadásai 7,726.234 korona 88 fillérről 7,975.701 K.24 fillérre emelkedtek. A szaporodás tehát 249.466 K 36 f, vagyis az új ellátások a megszűnt ellátásokkal szemben ennyivel nagyobbak, ami összefüggésben van részint a tagok számának szaporodásával, részint pedig az ellátások alapjául szolgáló javadalmak emelkedésével.
