Képviselőházi irományok, 1910. LI. kötet • 1219-1255. sz.

Irományszámok - 1910-1240. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministernek az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet 1913. évi és 1914. első félévi állapotára vonatkozó jelentése tárgyában

110 1240. szám. A jelentések az árvaházakról szóló része kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy a két nagy árvaház az ott elhelyezett 480 árva gondozása hazafias irányú, megfelelő neveltetése tekintetében a helyzet magaslatán áll, amitől az elért í aneredményt feltüntető statisztika tesz tanúságot. Különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a kultus kormány a kézimunkaoktatásra úgy a fiúknál, mint a leányoknál kiváló gondot fordít, úgy hogy az árvaház vezetősége az árvák által készített tárgyakból sikerült kiállításokat tud rendezni. Ami az árvaházak költségeit illeti, nagyon szembetűnőnek mutatkozik az, hogy amíg a kecskeméti árvaházban az árvák tandíj költsége mindössze 2.849 korona, addig a debreczeni árvaháznál ez a tétel 9.253 K 28 fillért tesz ki. Úgy látszik, hogy a debreczeni iskolák fentartói nem tartják indokoltnak, hogy az iskolákba járó tanító árvákat megfelelő mérvű tandíjmentességben részesítsék. Ez, valamint az az esetlegesség, hogy a debreczeni árvaházban működő nevelők az összesített statusban nagyobb fizetéssel szerepelnek, idézi elő jórészt azt a különbséget, hogy a kecskeméti árvaházban egy gyermek 548 K ba kerül, addig a debreczeni árvaházban 611 koronába, vagyis 63 K-val többe. Áttérve az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap vagyoni állapotának részletezéséről szóló fejezetre, a jelentésből kitetszőleg az alap vagyona az 1913. év végével 25,045.221 K 21 f. Ebből a jelentés szerint cselekvő hátralók 10,362.692 K 90 fillér, tehát aránylag nagyon jelentékeny összeg. Úgy azonban a 11. oldalon található megjegyzésből, valamint a jelentésnek az átfutó kezelésre és a cselekvő hátralékokra vonatkozó részéből megtudjuk, hogy ebből az összegből valóságos cselekvő hátralék, vagyis befizetetlen tartozás 4,178.631 K 87 f, a többi pedig a 14. oldalon ismertetett átfutó kezelésből ered. Ennek az átfutó kezelésnek lényege az, hogy az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap, az államkincstárral, amelynek szervei az alapjövedelmeit bizományilag kezelik és helyette ugyanúgy kifizetéseket teljesítenek, az 1913. évre, annak végével még nem számolt el, vagyis a kiadási differentiát nem egyenlítette ki. Ennek következtében az alap zárószámadásában a bevételek és kiadások csak átmeneti alakban számolhatók el, tehát a kincstár által teljesített kifizetések, mint a kincstárnak az országos tanítói nyugdíj- és gyámalappal szemben fennálló követelései, a bevételek pedig, mint az alapnak a kincstárnál levő követelései cselekvő hátralékai. A valóságos cselekvő hátralékok az 1913. évben jelentékeny, 1,760.856 K 47 f emelkedést mutatnak. Míg ugyanis ez a kint levő követelés az 1912. óv végén 2,499.273 K 26 f tett, addig 1913. év végével a hátralék 4,178.631 K 87 f. Ennek oka azonban kizárólag az, hogy a fizetósrendezési törvények következtében a magasabb nyugdíjba beszámítható javadalmak után túlnyomóan az év közepén előírt 50°/o-os egyszersmindenkorrai díjak az illetők fizetéséből a humanismus követelményének szem előtt tartása folytán 12 havi egyenlő részletben vonattak le. Kitűnik ez abból, hogy az 1914 első felében, noha még akkor is történtek új 50°/o-os egyszersmindenkorrai előírások és noha a számadási év fél évvel korábban zárult a cselekvő hátralék 2,873.931 K 93 fillért tett ki, vagyis 1,271.110 K 34 fillérrel apadt és az 1912. évvel szemben is csak 374.000 K-val szaporodott. A kezelési költségek az előző évvel szemben mindössze 7.000 K emelkedést mutatnak. Az alap zárószámadásából kitetszik, hogy az alap tőkéi 1,366.000 koro-