Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1207. Törvényjavaslat az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1915. évi XV. t.-c. hatályának az 1915/16. költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában
80 1207. szám. Tekintettel arra, hogy a javaslat 5. §-ában említett, az államvasuti alkalmazottak A. ós B. táblázata alá tartozó alkalmazottakon kívül az államvasutaknak még egyéb olyan alkalmazottai is vannak, akik az 5. §-ban felsorolt közszolgálati alkalmazottakkal egy tekintet alá esnek, — a javaslat 9. §-ának második bekezdése értelmében felhatalmazandó lenne a kereskedelemügyi minister arra, hogy ezeknek az államvasuti alkalmazottaknak az 5. §. szerint engedélyezendő 87,000.000 K-ból e célra fentartott 2,000.000 K keretén belől a pénzügyministerrel egyetértőleg a 6. §. szerint nyújtandó segélyeket meg nem haladó segélyeket engedélyezhessen. Az 1911. évi állami költségvetésről szóló 1911. évi XIV. t.-c. 13. §-ában a kormány arra utasíttatott, hogy minden egyes költségvetési előirányzatban olyképen állapítsa meg az idézett szakasz rendelkezései értelmében az államvasuti rendszerű VII., VIII. és IX. fizetési osztályokba sorozott posta-, távírda és távbeszélő alkalmazottak létszámát, mint aminő lenne ez a létszám az említett fizetési osztályokban, ha a szóbanlevő tisztviselők — hasonlóan a m. kir. államvasuti tisztviselőkhöz — az alacsonyabb fizetési osztályból a magasabb fizetési osztályba időszakos előlépés utján jutnának. Erre a rendelkezésre való figyelemmel s mert az 1915/16. évre a fentebb előadottak szerint uj költségvetés egybeállítása elmarad: a jelen törvényjavaslat 9. §-ának harmadik bekezdése értelmében felhatalmazandó lenne a kereskedelemügyi minister, hogy a posta-, távírda- és táybeszélő alkalmazottak fent említett államvasuti rendszerű VII., VIII. és IX. fizetési osztályaiban annyi alacsonyabb fizetési osztályú állást szervezhessen át a magasabb fizetési osztályba, ahány uj magasabb fizetési osztályú állás a szóban levő tisztviselők részére az 1911. évi XIV. t.-c. 13. §-ában szebályozott előmenetel biztosítása céljából szükséges. Az állásoknak ez az átszervezése azonban csak a rendszeresített összlétszámnak változatlanul leendő fenntartása mellett ós a megállapított hitel korlátai közt foglalhat helyet. • A 10. §-ban felhatalmazást kérek a Magyar Agyúgyár Részvénytársaság alaptőkéjének szükségessé váló felemelése folytán a m. kir. kincstár által fizetendő összeg utalványozására. Amidőn az »ágyúgyár felállításáról« szóló 1913. évi XXII. t.-c. megalkotásával a magyar közvélemény politikai, ipari és közgazdasági jelentőségű régi óhajának megvalósítására a törvényes alap megtei-emtetett, az időközben Győrött felépített és üzembe helyezett ágyúgyár szolgáltatási képessége és működési köre az idézett törvénnyel, annak mellékleteként becikkelyozett szerződés II. §-ában akként határoztatott "meg, hogy a gyárnak képesnek kell lennie arra, hogy a szárazföldi haderőnél ós a haditengerészetnél használatban levő vagy a jövőben használatba veendő mindennemű lövegeket s mellékrészeit oly mennyiségben előállíthassa, amely a magyar honvédség összszükségletét, valamint a közös hadsereg és haditengerészet szükségletéből a kvóta arányában a magyar szent korona országaira eső részt fedezze. A törvény megalkotása idején a monarchia szomszédaival békében ólt és a nagyhatalmak közötti háború közeli kitörésére semmi sem mutatott. Szárazföldi haderőnk tüzérségi felszerelésének nagyobb mérvű fejlesztése nem volt tervbe véve s főként haditengerészetünknek folyamatban levő fokozatos fejiődóse mutatkozott oly feladatnak, amelynek révén az új ágyúgyár számbavehető foglalkoztatáshoz juthat. Ehhez képest elegendőnek látszott, ha az új ágyúgyár oly terjedelemben ós oly berendezésekkel létesül, melyek arra képesítsék, hogy a már addig is használatos lövegtypusokból a haderő* és haditengerészet utolsó három"(1909., 1910. és 1911.) évi megrendelései átlagának,
