Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
4 jog, vadászati, halászati, erdőtörvény, vízjog, kisajátítás stb.) szabályozását a speciális törvényalkotásnak hagyta fenn. A Tj-nak azonban a szabályozandó joganyag körének megszabásában részint célszerűségi szempontokból, részint sajátos hazai viszonyainkra, s különösen Horvát-Szlavonországokhoz való közjogi viszonyunkra való tekintetből még messzebb is kellett mennie, mint azt a jog-anyag természete kívánta volna, minélfogva a Tj. egyes olyan intézmények szabályozását is mellőzte, amelyek tárgyuknál ós természetüknél fogva a polgári törvénykönyv keretébe tartoznának. Ehhez képest a Tj. nem terjeszkedik ki különösen az egyesületi ós alapítványi jognak, a házasságkötésnek és megszűnésének, az állatszavatosságnak, a dologi jog különszerű intézményeinek (ingó jelzálog, jelzáloglevél, járadék- ós telekadósság, örökhaszonbér stb.), a családi hitbizománynak, a nemesség átszállásának, a speciális s különösen az egyházi személyek utáni öröklésnek, a legfelsőbb uralkodóház házi törvényei alá eső kérdéseknek s a nemzetközi magánjognak szabályozására. A bizottság általában helyesnek találta az e részben megvont határokat; csupán az állatszavatosságra, valamint a dologi jognak egyes intézményeire, különösen az ingó jelzálognak, a hitelbiztosítéki jelzálogjognak, a jelzáloglevélnek, járadékadósságnak ós örökhaszonbórnek a gazdasági ós forgalmi élet fejlődése által már is nehezen nélkülözött intézményére nézve merült fel több oldalról az a kívánság, hogyha nem is a polgári törvénykönyvben, de lehetőleg annak életbeléptéig ezek is szabályoztassanak. 2. A Tj. a polgári törvénykönyvnek ily határok közé vont joganyagát négy részre osztva tárgyalja, ós pedig az Első Részben a Szemébyi és Családi jogot, a Második Részben a Dologi jogot, a Harmadik Részben a Kötelmi jogot és a Negyedik Részben az Öröklési jogot. Altalános része nincs a Tj.-nak, hanem az általános jellegű szabályok azokban a részekben vannak elhelyezve, amelyekkel tárgyilag leginkább összefüggnek s amelyekben épen azért alkalmazásuknak legtágabb tere van. Az egyes Részek Címekre, a Címek ismét Fejezetekre oszlanak, egyes fejezetek pedig még további, római számokkal jelzett alfejezetekből állanak. A polgári törvénykönyv nagy anyagának ez a beosztása s a szövegezésnek az a módszere, mely a tisztán elvi és a részletekbe menő kazuisztikus szövegezési módszer között közép helyen állva, a rendelkezéseknek rövid, világos és szabatos megállapítására ós a szükséges pozitivitásra törekszik, az egész törvényjavaslatok könnyen áttekinthetővé teszi s ezzel nagyban megkönnyíti a rendelkezésekben való tájékozódást s alkalmazásukat. Több irányban kifogás merült fel az ellen, hogy a Tj. egyes részeiben sok a §-okra való hivatkozás, különösen ott, ahol egyes rendelkezéseknek más vonatkozásokban szükséges analóg kiterjesztéséről van szó. Igaz ugyan, hogy az ilyen hivatkozások megnehezítek a szöveg olvasását; más oldalról azonban kétségtelenné teszik a rendelkezések közötti szoros összefüggést s nemcsak a törvónyszerkesztós ökonómiája szempontjából előnyösek, mert elkerülik az ismétléseket, hanem biztos támpontjául szolgálnak a jogalkalmazásnak is, amely e nélkül sok esetben önkényes következtetésekre s az analógia legis bizonytalan eszközének gyakori igénybevételére volna utalva. Épen azért a bizottság e részben a jogbiztonság érdekét tartván szem előtt, amelyet ez a módszer előmozdítani alkalmas, a hivatkozásoknak ezt a fennálló törvényeinkben is sűrűn alkalmazott módját mellőzendőnek nem találta. 3. Ami a Tj. tartalmának érdemét illeti, a bizottság általában helyesnek
