Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.

Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról

5 találta az e részben követett irányelveket. A hazai jog értékes elemeinek konzerválása s hézagainak kitöltésével egységes ós harmonikus rendszerbe foglalása, kapcsolatban a haladó élet fejlődő igényeinek megfelelő jogfejlesztéssel, amire a Tj. törekszik, kétségtelenül az az egyedül helyes út, amelyen általános magánjogunk kodifikációja egyaránt biztosíthatja jogrendszerünk nemzeti sajátosságának megóvását, valamint a jogbiztonság és a forgalom érdekeinek kielégítését. Csak helyeselni lehet azt is, hogy a Tj. a jogintézmények fejlesztésénél óvakodik a túlzásoktól s az elismerésre törő ellentétes érdekek méltányos kiegyenlítésével mindenben oly megoldást keres, amely a megállapodott és kiforrott jogelveknek megfelel, de egyúttal a humánus és mérsékelt haladás irányát is szolgálja. 4. Önként érthető, hogy a Tj. akkor, amikor hézagos szokásjogunk tóteleit egységes ós kimerítő jogrendszerré kellett kiépítenie, nem szorítkozhatott kizárólag a hazai jogfejlődésnek kész eredményeire, hanem kénytelen volt a jogtudomány megállapításaiból ós a művelt külföldi törvényhozások fejlettebb jogrendszerének forrásaiból is meríteni. Nem is felelhetett volna meg másként ama feladatának, hogy a művelt nemzetek általános ós közös jogi meggyőződésével rokon s a k'or színvonalának mindenben megfelelő jogelveken nyugvó jogrendszert nyújtson; mert a magánjogi jogszabályok természetüknél fogva nem lehetnek csupán az elvont gondolkodásnak önkényes és csakis kísérletezésre alkalmas alkotásai, A polgárok magánéletének legfontosabb érdekeit szabályozó jogtételeknek magából az élet szükségleteiből kell kifejlődniük és kiforrott, szilárd elveken kell nyugodniok s a törvényhozás e téren megnyugvással csak oly szabályok elfogadására vállalkozhatik, amelyeket a tudomány vagy a gyakorlat nálunk vagy másutt már minden irányban kellően igazolt. A Tj.-nak e részben is körültekintő óvatossága épen azért a bizottságnak szintén helyeslésével találkozott. Felmerült azonban az a kérdés, vájjon a Tj. a külföldi jogrendszerekből átvett jogtótelek szövegezésében és rendszerbe foglalásának külső alakiságaiban megőrizte-e "azt az önállóságot és eredetiséget, amelyet jogrendszerünk e legfontosabb részének nemzeti sajátossága a jogtételek tartalmi hasonlósága vagy azonossága mellett is önálló továbbfejlődésének lehetősége érdekében okvetetlenül megkövetel. A bizottság úgy találta, hogy a Tj. nagy részének egészen eredeti, nemzeti jellegű tartalma, önálló rendszere s még a külföldi jogrendszerekből átvett jogtételek tartalmában is mutatkozó lényeges eltérések kapcsolatban a szövegezésnek a magyar jogi nyelvet kellően érvényesítő módjával már önmagokban is kellő biztosítékai a judikatura önállóságának és annak, hogy a Tj. alapján a magyar jogrendszer önállóan fog fejlődhetni. 5 A bizottság egyébiránt a maga részéről is arra törekedett, -hogy a Tj. az érintett szempontoknak minél inkább megfeleljen. Erre való tekintetből az alább részletesen ismertetett változtatásokat tette E változtatások közül e helyütt elvi jelentőségüknél fogva különösen a következőket emeli ki a bizottság. Az Első Bészben a Személyi jogról szóló címben a bizottság az ember mellett jogképesnek ismerte el a méhmagzatot is arra az esetre, ha élve születik meg. A Tj.-nak a szerződőkópessógre vonatkozó szabályait a bizottság akként módosította, hogy a szerződőkópessóg elnevezése és fogalma helyett a cselekvőképességnek mai jogi terminológiánkban elfogadott kifejezését tartotta fenn s fogalmának és fokozatainak a javaslattól több irányban eltérő meghatározását a Kötelmi jog köréből kiemelve a Személyi jog élén a jogképességre