Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
3 ingadozó eddigi rendszerrel, külön állandó kodifikáló-bizottságot szervezett, amely az ő céltudatos és erélyes vezetése alatt folyton munkálkodva, már 1900-ban elkészült az első tervezettel. Ennek alapján folytatódott úgy a munka a bizottságban, mint a kritika a sajtóban s a különböző testületekben, míg végre 1913-ban elkészült a második szöveg, melyet csekély módosításokkal dr. Balogh Jenő a mostani igazságügy miniszter mint törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. Majdnem 20 évi munka eredménye fekszik tehát előttünk, sőt ha a megelőző sikertelen kísérleteket is számbavesszük, már közel félszázados kodifikációnális törekvésről számolhatunk be. A bizottság gondos vizsgálódás és mérlegelés tárgyává tette, vájjon megfelel-e ez a munkálat azoknak a várakozásoknak, amelyeket tekintettel az előkészítésnek e hosszú idejére, hozzá fűzhetünk és megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyeket e nagy törvényalkotási feladat elénk szab. E feladat körében első helyen áll a nemzeti jogegység megteremtése, amely sürgetően követeli, hogy az ország partikuláris jogvidékekre darabolt részek helyett, különösen pedig a Királyhágón innen ós túl levő jogvidókek helyett a magánjog tekintetében is egységes jogterület legyen; mert az élet összes viszonyait átszövő magánjog egysége egyik legerősebb biztosítéka annak, hogy Magyarország minden polgárát a politikai nemzet egységének és együvétartozásának érzése hassa át. További feladat a jogbiztonság megszilárdítása. A szokásjogi tételek kialakulásával s felismerésük nehézségével szükségképen együtt járó, s a társadalmi és gazdasági életet megbénító jogbizonytalanságot, amely a perlekedésnek is bő forrása, csak a törvény világos és határozott rendelkezései szüntethetik meg. Nem kevébbé jelentős az a követelmény, hogy a törvénykönyv a hazai jog értékes elemeinek konzerválására támaszkodva magánjogunk fejlődésének is új alapjait rakja le. E célból nemcsak fennálló jogunk tételeit kell szigorú revizió alá venni abból a szempontból, vájjon megfelelnek-e azok a jogfejlődés mai állapotának, a haladottabb élet igényeinek s az uralkodó modern jogi ós társadalmi felfogásoknak és törekvéseknek, hanem egyúttal jogrendszerünket ki kell egészíteni mindazzal, ami a mai tételes jognál is inkább lesz alkalmas biztosítani nemzetünknek szociális ós gazdasági haladását, s illetőleg ami akár a gyöngébb társadalmi osztályok védelme útján, akár pedig külön érdekkörök jogos igényeinek érvényre juttatása útján, a jelenlegi jogállapottal szemben alapot fog adni az eddiginél is nagyobb arányokban való haladásra ós fejlődésre. A törvényjavaslat indokolása tüzetes tájékoztatást nyújt ama szempon tokról, amelyek egyfelől a szabályozandó joganyag tárgyi terjedelmének, a törvényjavaslat rendszerének ós szerkesztése módszerének megszabásában, másfelől a szabályozás tartalmi részét irányító eszmék megválasztásában a törvényjavaslat szerkesztőit vezették, s amelyek egyszersmind annak a fennálló hazai joghoz és a külföldi polgári törvénykönyvekhez való viszonyát is megjelölik. Felesleges volna e helyütt azoknak ismétlésébe bocsátkozni. A bizottság csupán általánosságban kíván a következőkre reámutatni. 1. A polgári törvénykönyv javaslata ( — Tj.) céljánál fogva csupán az általános magánjog szabályait lévén hivatva egybefoglalni,, nem öleli fel a magánjogi szabályoknak egész körét; azoknak a jogviszonyoknak szabályozását, amelyek nem általános jellegűek, így a forgalmi és gazdasági élet különleges viszonyait szabályozó szakjogoknak (kereskedelmi és váltójog, csekkjog, ipari í*